Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Bless Jehovah, O my soul. O Jehovah my God, thou are very great. Thou are clothed with honor and majesty,
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
who covers thyself with light as with a garment, who stretches out the heavens like a curtain,
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
who lays the beams of his chambers in the waters, who makes the clouds his chariot, who walks upon the wings of the wind,
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
who makes his agents spirits, his ministers a flame of fire,
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
who laid the foundations of the earth that it should not be moved forever.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Thou covered it with the deep as with a vesture. The waters stood above the mountains.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
At thy rebuke they fled. At the voice of thy thunder they hastened away.
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
The mountains rose, the valleys sank down to the place which thou had founded for them.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Thou have set a bound that they may not pass over, that they turn not again to cover the earth.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
He sends forth springs into the valleys. They run among the mountains.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
They give drink to every beast of the field. The wild donkeys quench their thirst.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
By them the birds of the heavens have their habitation. They sing among the branches.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
He waters the mountains from his chambers. The earth is filled with the fruit of thy works.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
He causes the grass to grow for the cattle, and herbage for the service of man, that he may bring forth food out of the earth,
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
and wine that makes glad the heart of man, and oil to make his face to shine, and bread that strengthens man's heart.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
The trees of Jehovah are full, the cedars of Lebanon, which he has planted,
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
where the birds make their nests. As for the stork, the fir trees are her house.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
The high mountains are for the wild goats. The rocks are a refuge for the conies.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
He appointed the moon for seasons. The sun knows his going down.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Thou make darkness, and it is night, during which all the beasts of the forest creep forth.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
The young lions roar after their prey, and seek their food from God.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
The sun arises; they get away, and lie down in their dens.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
Man goes forth to his work and to his labor until the evening.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
O Jehovah, how manifold are thy works! In wisdom have thou made them all. The earth is full of thy riches.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
Yonder is the sea, great and wide, in which are innumerable creeping things, both small and great beasts.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
There go the ships. There is leviathan, whom thou have formed to play in it.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
These all wait for thee, that thou may give them their food in due season.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
Thou give to them, they gather. Thou open thy hand, they are satisfied with good.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Thou hide thy face, they are troubled. Thou take away their breath, they die, and return to their dust.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
Thou send forth thy Spirit, they are created, and thou renew the face of the ground.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
Let the glory of Jehovah endure forever. Let Jehovah rejoice in his works,
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
who looks on the earth, and it trembles. He touches the mountains, and they smoke.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
I will sing to Jehovah as long as I live. I will sing praise to my God while I have any being.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
Let thy meditation be sweet to him. I will rejoice in Jehovah.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Let sinners be consumed out of the earth, and let the wicked be no more. Bless Jehovah, O my soul. Praise ye Jehovah.
