Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Min Sjæl, lov Herren; Herre, min Gud! du er saare stor, du har iført dig Majestæt og Herlighed.
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Han ifører sig Lys som et Klædebon, han udbreder Himmelen som et Telt.
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
Han hvælver sine Sale i Vandene; han gør Skyerne til sin Vogn, han vandrer paa Vejrets Vinger.
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
Han gør Vindene til sine Engle, gloende Ild til sine Tjenere.
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
Han grundfæstede Jorden paa dens Grundvold, den skal ikke rokkes i al Evighed.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Du havde skjult den med Havet som med et Klæde, Vandene stode over Bjergene.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
De flyede for din Trusel, de fore hastelig bort for din Tordens Røst.
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
Bjergene fore op, Dalene fore ned til det Sted, som du grundfæstede for dem.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Du satte en Grænse, hvorover de ikke skulde gaa; de skulde ikke skjule Jorden igen.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
Han lader Kilder opvælde i Dalene; de rinde imellem Bjergene.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
De give alle Markens Dyr at drikke, Vildæsler slukke deres Tørst.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
Over dem bo Himmelens Fugle; ud fra Grenene lade de deres Røst høre.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
Han vander Bjergene fra sine høje Sale; Jorden mættes af dine Gerningers Frugt.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
Han lader Græs gro for Kvæget og Urter til Menneskens Tjeneste for at fremføre Brød af Jorden.
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
Og Vin glæder et Menneskes Hjerte, hans Ansigt bliver frydefuldt af Olie, og Brød vederkvæger et Menneskes Hjerte.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
Herrens Træer mættes af Væde, Libanons Cedre, som han har plantet;
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
der hvor Fuglene bygge Rede; Storkens Bo er paa Fyrretræerne.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
De høje Bjerge ere for Stengederne, Klipperne ere en Tilflugt for Kaninerne.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
Han gjorde Maanen til at bestemme Tiderne, Solen ved sin Nedgang.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Du gør Mørke, og der bliver Nat, i den krybe alle Skovens Dyr frem.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
De unge Løver brøle efter Rov og komme for at kræve deres Føde af Gud.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
Solen gaar op, saa trække de sig tilbage og lægge sig i deres Huler.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
Da gaar Mennesket ud til sin Gerning og til sit Arbejde indtil Aftenen.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
Hvor mange ere dine Gerninger, Herre! du gjorde dem alle viselig; Jorden er fuld af dine Ejendomme.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
Her er Havet stort og vidt til begge Sider; der er Vrimmel uden Tal, der er Dyr, de smaa med de store.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
Der gaa Skibene; der er Leviathan, som du dannede til at lege derudi.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
De vente alle paa dig, at du skal give dem deres Føde i rette Tid.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
Giver du dem, da sanke de; oplader du din Haand, da mættes de med godt.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Skjuler du dit Ansigt, da forfærdes de; tager du Aanden tilbage fra dem, da dø de og vende tilbage til deres Støv.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
Udsender du din Aand, skabes de, og du fornyer Jordens Skikkelse.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
Herrens Ære blive evindelig, Herren glæde sig over sine Gerninger!
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
Han ser til Jorden, og den bæver; han rører ved Bjergene, og de ryge.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
Jeg vil synge for Herren, medens jeg lever, jeg vil lovsynge min Gud, medens jeg er til.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
Maatte min Tale behage ham; jeg vil glædes i Herren.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Maatte dog Syndere udryddes af Jorden, og ugudelige ikke være ydermere! Min Sjæl, lov Herren! Halleluja.
