Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Aw ka hinglu, BOEIPA te uem lah. Ka BOEIPA Pathen namah tah na sang tangkik tih mueithennah neh rhuepomnah te na bai.
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Khosae neh himbai bangla muelh aka thing uh himbaiyan bangla vaan ah dup aka phaih,
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
A imhman te tui soah aka ci, khomai te leng la aka saii, khohli phae neh aka cet,
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
khohli te a puencawn la aka saii tih hmai tak aka tueih loh,
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
diklai khaw amah hmuen ah a suen tih kumhal ah tuen yoeyah pawh.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Anih te tuidung neh pueinak bangla na khuk tih tui rhoek loh tlang rhoek soah pai uh.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
Namah kah tluungnah dongah rhaelrham uh tih na khohum ol dongah tamto uh.
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
Tlang tom a lan uh tih amih ham na suen kolbawn hmuen la suntla uh.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Khorhi na suem te a poe uh thai pawt dongah diklai khuk ham ha mael uh thai pawh.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
Tuisih rhoek te soklong la a loei tlang rhoek laklo ah long uh.
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
Kohong kah mulhing boeih te tui a tul uh tih kohong marhang rhoek khaw a tuihalh dip uh.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
A taengah vaan kah vaa loh kho a sak uh tih thingsam laklo ah a ol huphup loei.
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
Tlang boeih te a imhman lamkah aka suep, BOEIPAnamah kah kutci loh diklai te a hah sak.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
Rhamsa ham sulrham poe tih, hlang kah thohtatnah hamla baelhing neh, diklai lamkah buh na thoeng sak.
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
Te dongah misurtui loh hlanghing thinko ko a hoe sak, situi loh maelhmai a hlampan sak tih buh loh hlanghing thinko a duel.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
BOEIPA loh a ling thingkung, Lebanon kah lamphai te a kum sakuh.
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
Teah te vaa loh bu a tuk tih, bungrho loh hmaical dongah a im a khueh.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
Tlang sang boeih te sathai ham om tih, pango boeih khaw saphih ham hlipyingnah la om.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
Khoning ham hla a saii tih khomik loh a khotlak khaw a ming.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Khohmuep na khueh tih khoyin ha pawk vaengah duup kah mulhing boeih loh a khuiah yuel uh.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
Maeh te sathueng rhoek loh a kawk thil uh tih a caak te Pathen taengah a tlap uh.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
Khomik a thoeng neh vawl khoem uh tih a khuisaek la kol uh.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
Hlang he a bisai ham neh a thohtatnah la kholaeh hil cet.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
BOEIPA nang kah kutngo he yet tangkik. Te rhoek boeih te cueihnah nen ni na saii. Na hnopai rhoemah diklai ah baetawt coeng.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
Tuitunli aka len tih a dang, aka dangka ah, rhulcai mulhing a yit a len tae lek pawt la om bal.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
Teah te sangpho rhoek loh pongpa uh tih a khuiah aka luem ham Leviathan te na saii.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
A tuetang vaengah amih caak paek ham khaw amih loh namah taengla boeih lamso uh.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
Amih taengah na paek te a rhuh uh. Na kut na hlam tih hnothen kum uh.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Na maelhmai na thuh vaengah let uh. A hil na khoem pah vaengah pal uh tih laipi la bal uh.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
Na mueihla na tueih daengah anmih te suen uh tih diklai maelhmai khaw na tlaih pueng.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
BOEIPA kah thangpomnah tah kumhal duela om tih, a bibi dongah BOEIPA a kohoe saeh.
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
Diklai a paelki vaengah thuen tih, tlang rhoek te a taek vaengah khuu.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
Ka hingnah neh BOEIPA te ka hlai vetih ka om rhuet vaengah ka Pathen te ka tingtoeng ni.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
Ka olding he anih ham a lungtui saeh. Kai tah BOEIPA dongah ka kohoe coeng.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Hlangtholh rhoek te diklai lamloh mitmoeng uh saeh lamtah halang rhoek khaw koep om boel saeh. Aw ka hinglu, BOEIPA tah a yoethen pai saeh tila BOEIPA te thangthen lah.
