Zsoltárok 104
1 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Dayegon mo si Jehova, Oh kalag ko. Oh Jehova nga Dios ko, daku ka sa hilabihan; Ikaw nabistihan sa kadungganan ug sa pagkahalangdon:
2 Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
Nga nagatabon sa imong kaugalingon sa kahayag ingon nga bisti; Nga nagabuklad sa kalangitan ingon sa usa ka tabil;
3 Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
Nga nagapahaluna sa mga sagbayan sa iyang mga lawak diha sa katubigan; Nga nagahimo sa mga panganod nga iyang carro; Nga nagalakaw sa ibabaw sa mga pako sa hangin;
4 Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
Nga nagahimo sa kahanginan ingon nga mga sinugo; Mga siga sa kalayo maoy iyang mga alagad;
5 Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
Nga mao ang nagpahaluna sa mga patukoranan sa yuta, Aron kini dili na gayud matarug sa walay katapusan.
6 Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
Gitabonan mo siya sa kahiladman ingon nga usa ka bisti; Sa ibabaw sa kabukiran anaa ang katubigan.
7 dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
Sa imong pagbadlong nangalagiw (sila) Sa tingog sa imong dalugdog managdali (sila)
8 felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
(Minggimaw ang kabukiran, nangahugno ang mga walog) Ngadto sa dapit nga gitukod mo alang kanila.
9 Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
Gibutangan mo (sila) ug utlanan aron (sila) dili makalabang; Aron dili (sila) managbalik sa pagtabon sa yuta.
10 Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
Siya nagapadala sa mga tuboran ngadto sa mga walog; Nga nanagpahot-pahot sa taliwala sa kabukiran;
11 Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
Nanagpainum (sila) sa tagsatagsa ka mananap sa kapatagan; Niini ang mga asno nga ihalas nanagtagbaw sa ilang kauhaw.
12 Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
Pinaagi kanila ang mga langgam sa kalangitan nanaghimo sa ilang puloy-anan; Sa taliwala sa mga sanga nanag-awit (sila)
13 Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
Siya nagabubo sa kabukiran gikan sa iyang mga lawak: Sa bunga sa imong mga buhat napuno ang yuta.
14 Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
Siya nagapatubo sa balili alang sa kahayupan, Ug sa bunglayon alang sa paghago sa tawo; Aron siya makahimo sa pagkuha ug makaon gikan sa yuta,
15 és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
Ug sa vino nga makalipay sa kasingkasing sa tawo, Ug lana nga makapasinaw sa nawong, Ug sa tinapay nga makapalig-on sa kasingkasing sa tawo.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
Ginapuno sa yamog ang kakahoyan ni Jehova, Ang mga cedro sa Libano nga iyang gitanum;
17 ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
Diin didto nanagsalag ang kalanggaman: Ang hatag-as nga mga kahoyng haya mao ang balay sa langgam nga tabon.
18 A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
Ang hatag-as nga kabukiran maoy alang sa mga kanding nga ihalas; Ang mga pangpang nga lungib maoy dalangpanan sa mga conejo.
19 Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
Gibuhat niya ang bulan alang sa mga panahon: Ang adlaw nahibalo sa iyang pagsalop.
20 szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
Ginabuhat mo ang kangitngit, ug nahimo ang kagabhion, Diin nanagkamang ang tanang mga mananap sa lasang.
21 Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
Ang mga gagmay nga leon nanagngulob sa ilang tulokbonon, Ug nangita sa ilang makaon gikan sa Dios.
22 Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
Nagasubang ang adlaw, kini ginatigum nila, Ug gipahamutang nila kini sa ilang mga lungib.
23 Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
Mogula ang tawo padulong ngadto sa iyang buhat Ug sa iyang bulohaton sa uma hangtud sa kahaponon.
24 Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
Oh Jehova, pagkadaghan sa imong mga buhat! Sa kaalam gibuhat mo silang tanan: Ang yuta napuno sa imong mga bahandi.
25 Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
Sa unahan mao ang dagat, daku ug halapad, Diin atua ang mga dili maisip nga mga butang nanagkamang, Mga mananap nga magagmay ug dagku.
26 Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
Didto nagapanaw ang mga sakayan; Didto anaa ang leviathan nga gibuhat mo aron magdula niana.
27 Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
Ngatanan kini nanaghulat kanimo, Aron pagahatagan mo (sila) ug makaon sa ilang panahon.
28 Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
Ginahatagan mo (sila) nanagpanginum (sila) Ginabuklad mo ang imong kamot, (sila) nangatagbaw sa kaayohan.
29 Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
Ginatagoan mo ang imong nawong, (sila) nangagubot; Nagakuha ka sa ilang gininhawa, nangamatay (sila) Ug namalik sa ilang mga abug.
30 Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
Imong gipadala kanila ang imong Espiritu, gihimo (sila) Ug imong ginabag-o ang nawong sa yuta.
31 Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
Palungtara ang himaya ni Jehova sa walay katapusan; Papaglipaya si Jehova sa iyang mga buhat:
32 Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
Nga nagatan-aw ibabaw sa yuta, ug kini nagakurog; Siya nagatandog sa kabukiran, ug (sila) ming-aso.
33 Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
Kang Jehova magaawit ako samtang nga buhi pa ako: Sa akong Dios magaawit ako ug pagdayeg samtang nga buhi pa ako.
34 Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
Pakatam-ison unta ang akong pagpamalandong kaniya: Magakalipay ako kang Jehova.
35 Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
Maut-ut unta ang mga makasasala sa yuta, Ug mahanaw unta ang mga dautan. Dayegon mo si Jehova, Oh kalag ko. Dayegon ninyo si Jehova.
