Zsoltárok 103
1 Dávidtól. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét!
Dawut yazghan küy: — Perwerdigargha teshekkür qaytur, i jénim; I pütün wujudum, Uning muqeddes namigha teshekkür qaytur!
2 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről!
Perwerdigargha teshekkür qaytur, i jénim, Untuma uning barliq méhrimbanliq-beriketlirini;
3 Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet;
U pütkül qebihlikliringni kechüridu, Barliq késelliringge dawa qilidu;
4 ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal;
Hayatingni hangdin hörlükke qutquzidu, Béshinggha méhir-muhebbet hem rehimdilliqlarni taj qilip kiygüzidu.
5 ki jóval tartja el díszedet, hogy megújhodik sasként ifjúságod.
Könglüngni nazunémetler bilen qanduridu; Yashliqing bürkütningkidek yéngilinidu.
6 Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak.
Perwerdigar barliq ézilgenler üchün heqqaniyliq hem adaletni yürgüzidu;
7 Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit:
U Öz yollirini Musagha, Qilghanlirini Israillargha namayan qilghan.
8 irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben.
Perwerdigar rehimdil we shepqetliktur, U asanliqche achchiqlanmaydu, Uning méhir-muhebbiti téship turidu.
9 Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani.
U uzun’ghiche eyiblewermeydu, Yaki ta menggüge ghezipide turiwermeydu.
10 Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk.
U bizge gunahlirimizgha qarita muamilide bolghan emes, Bizge qebihliklirimizge qarita tégishlikini yandurghan emes.
11 Mert amint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött.
Asman yerdin qanchilik égiz bolsa, Uningdin qorqidighanlargha bolghan muhebbitimu shunchilik zordür.
12 Amint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket.
Sherq gherbtin qanchilik yiraqta bolsa, Bizdiki asiyliqlarnimu shunche yiraqlashturdi.
13 Amint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek.
Ata balilirigha qandaq köyün’gen bolsa, Perwerdigarmu Özidin qorqidighanlargha shundaq méhribandur.
14 Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk.
Chünki U Özi bizning jismimizni bilidu, Tupraqtin ikenlikimizni U ésige alidu.
15 Halandónak akár fű a napjai, mint a mező virága úgy virágzik;
Insan bolsa — uning künliri ot-chöpke oxshaydu, Daladiki güldek ünüp chiqip chéchekleydu;
16 mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye.
Uning üstidin shamal uchup ötidu, U yoq bolidu, esliy makanimu uni qayta tonumaydu.
17 De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek:
Lékin Özidin qorqidighanlargha, Öz ehdisige wapa qilghanlargha, Körsetmilirini orunlash üchün ularni éside tutqanlargha, Perwerdigarning méhir-muhebbiti ezeldin ebedgiche, Heqqaniyiti ewladtin ewladlirigichidur.
18 azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék.
19 Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik.
Perwerdigar textini ershte qurghan, Uning selteniti hemmining üstidin höküm süridu;
20 Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára!
I sözige qulaq salghuchi, Kalamini ijra qilghuchi, qudriti zor bolghan Uning perishtiliri, Perwerdigargha teshekkür-medhiye qayturunglar!
21 Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végzői!
I siler, Uning barliq qoshunliri, Iradisini ada qilghuchi xizmetkarliri, Perwerdigargha teshekkür-medhiye qayturunglar!
22 Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!
I, Uning barliq yasighanliri, Hökümranliqi astidiki barliq jaylarda Perwerdigargha teshekkür-medhiye qayturunglar! I méning jénim, Perwerdigargha teshekkür qaytur!
