Zsoltárok 103
1 Dávidtól. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét!
Ipsi David. Benedic anima mea Domino et omnia, quæ intra me sunt, nomini sancto eius.
2 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről!
Benedic anima mea Domino: et noli oblivisci omnes retributiones eius:
3 Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet;
Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis: qui sanat omnes infirmitates tuas.
4 ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal;
Qui redimit de interitu vitam tuam: qui coronat te in misericordia et miserationibus.
5 ki jóval tartja el díszedet, hogy megújhodik sasként ifjúságod.
Qui replet in bonis desiderium tuum: renovabitur ut aquilæ iuventus tua:
6 Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak.
Faciens misericordias Dominus: et iudicium omnibus iniuriam patientibus.
7 Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit:
Notas fecit vias suas Moysi, filiis Israel voluntates suas.
8 irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben.
Miserator, et misericors Dominus: longanimis, et multum misericors.
9 Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani.
Non in perpetuum irascetur: neque in æternum comminabitur.
10 Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk.
Non secundum peccata nostra fecit nobis: neque secundum iniquitates nostras retribuit nobis.
11 Mert amint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött.
Quoniam secundum altitudinem cæli a terra: corroboravit misericordiam suam super timentes se.
12 Amint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket.
Quantum distat Ortus ab Occidente: longe fecit a nobis iniquitates nostras.
13 Amint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek.
Quomodo miseretur pater filiorum, misertus est Dominus timentibus se:
14 Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk.
quoniam ipse cognovit figmentum nostrum. Recordatus est quoniam pulvis sumus:
15 Halandónak akár fű a napjai, mint a mező virága úgy virágzik;
homo, sicut fœnum dies eius, tamquam flos agri sic efflorebit.
16 mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye.
Quoniam spiritus pertransibit in illo, et non subsistet: et non cognoscet amplius locum suum.
17 De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek:
Misericordia autem Domini ab æterno, et usque in æternum super timentes eum. Et iustitia illius in filios filiorum,
18 azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék.
his qui servant testamentum eius: Et memores sunt mandatorum ipsius, ad faciendum ea.
19 Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik.
Dominus in cælo paravit sedem suam: et regnum ipsius omnibus dominabitur.
20 Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára!
Benedicite Domino omnes angeli eius: potentes virtute, facientes verbum illius, ad audiendam vocem sermonum eius.
21 Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végzői!
Benedicite Domino omnes virtutes eius: ministri eius, qui facitis voluntatem eius.
22 Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!
Benedicite Domino omnia opera eius: in omni loco dominationis eius, benedic anima mea Domino.
