Zsoltárok 103
1 Dávidtól. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét!
Ein Psalm Davids. Lobe den HERRN, meine Seele, und was in mir ist, seinen heiligen Namen!
2 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről!
Lobe den HERRN, meine Seele, und vergiß nicht, was er dir Gutes getan hat,
3 Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet;
der dir alle deine Sünden vergibt und heilet alle deine Gebrechen,
4 ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal;
der dein Leben vom Verderben erlöset, der dich krönet mit Gnade und Barmherzigkeit,
5 ki jóval tartja el díszedet, hogy megújhodik sasként ifjúságod.
der deinen Mund fröhlich machet, und du wieder jung wirst wie ein Adler.
6 Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak.
Der HERR schaffet Gerechtigkeit und Gericht allen, die Unrecht leiden.
7 Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit:
Er hat seine Wege Mose wissen lassen, die Kinder Israel sein Tun.
8 irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben.
Barmherzig und gnädig ist der HERR, geduldig und von großer Güte.
9 Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani.
Er wird nicht immer hadern, noch ewiglich Zorn halten.
10 Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk.
Er handelt nicht mit uns nach unsern Sünden und vergilt uns nicht nach unserer Missetat.
11 Mert amint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött.
Denn so hoch der Himmel über der Erde ist, läßt er seine Gnade walten über die, so ihn fürchten.
12 Amint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket.
So ferne der Morgen ist vom Abend, lässet er unsere Übertretung von uns sein.
13 Amint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek.
Wie sich ein Vater über Kinder erbarmet, so erbarmet sich der HERR über die, so ihn fürchten.
14 Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk.
Denn er kennet, was für ein Gemächte wir sind; er gedenket daran, daß wir Staub sind.
15 Halandónak akár fű a napjai, mint a mező virága úgy virágzik;
Ein Mensch ist in seinem Leben wie Gras; er blühet wie eine Blume auf dem Felde.
16 mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye.
Wenn der Wind darüber geht, so ist sie nimmer da, und ihre Stätte kennet sie nicht mehr.
17 De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek:
Die Gnade aber des HERRN währet von Ewigkeit zu Ewigkeit über die, so ihn fürchten, und seine Gerechtigkeit auf Kindeskind
18 azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék.
bei denen, die seinen Bund halten und gedenken an seine Gebote, daß sie danach tun.
19 Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik.
Der HERR hat seinen Stuhl im Himmel bereitet, und sein Reich herrschet über alles.
20 Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára!
Lobet den HERRN, ihr seine Engel, ihr starken Helden, die ihr seinen Befehl ausrichtet, daß man höre die Stimme seines Worts.
21 Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végzői!
Lobet den HERRN, alle seine Heerscharen, seine Diener, die ihr seinen Willen tut!
22 Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!
Lobet den HERRN, alle seine Werke, an allen Orten seiner HERRSChaft! Lobe den HERRN, meine Seele!
