Zsoltárok 103
1 Dávidtól. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét!
Von David. / Preise Jahwe, o meine Seele, / Und all mein Innres seinen heiligen Namen!
2 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről!
Preise Jahwe, o meine Seele, / Und vergiß nicht all seiner Segenstaten!
3 Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet;
Er vergibt dir all deine Missetat, / Schafft all deiner Krankheit Heilung.
4 ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal;
Er erlöset dein Leben vom Tode, / Krönt dich mit Huld und Erbarmen.
5 ki jóval tartja el díszedet, hogy megújhodik sasként ifjúságod.
Er sättigt dein Alter mit Gutem, / So daß deine Jugend sich wieder erneut / Wie eines Adlers Gefieder.
6 Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak.
Heilstaten vollführet Jahwe, / Recht schafft er allen Bedrückten.
7 Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit:
Mose tat er seine Wege kund, / Israels Söhnen sein herrliches Tun.
8 irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben.
Barmherzig und gnädig ist Jahwe, / Langmütig und reich an Huld.
9 Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani.
Er hat nicht für immer gehadert / Und nicht auf ewig gezürnt.
10 Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk.
Nicht nach unsern Sünden hat er uns gelohnt, / Uns nicht vergolten nach unsern Vergehn.
11 Mert amint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött.
Sondern so hoch der Himmel ist über der Erde, / So mächtig war seine Huld bei den Frommen.
12 Amint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket.
So weit der Osten vom Westen ist, / Hat er unsre Frevel von uns entfernt.
13 Amint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek.
Wie sich ein Vater der Kinder erbarmt, / Hat Jahwe sich stets erbarmt seiner Frommen.
14 Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk.
Er weiß ja, wie schwach wir sind, / Er gedenket daran: wir sind Staub.
15 Halandónak akár fű a napjai, mint a mező virága úgy virágzik;
Eines Sterblichen Tage sind wie Gras, / Wie des Feldes Blume, so blüht er.
16 mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye.
Fährt über sie ein Windstoß, so ist sie dahin, / Und es kennt sie nicht mehr ihre Stätte.
17 De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek:
Doch Jahwes Gnade erzeigt sich auf ewig an seinen Frommen, / Seine Treue erfahren in jedem Geschlecht
18 azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék.
Alle, die seinen Bund bewahren / Und seiner Gebote gedenken, sie zu erfüllen.
19 Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik.
Jahwe hat seinen Thron im Himmel errichtet, / Sein Königtum herrscht über alles.
20 Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára!
Preist Jahwe, ihr seine Engel, / Ihr Helden an Kraft, die ihr sein Gebot vollführt, / Indem ihr dem Ruf seines Wortes gehorcht!
21 Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végzői!
Preist Jahwe, ihr seine Heere alle, / Seine Diener, die ihr seinen Willen vollstreckt!
22 Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!
Preist Jahwe, ihr seine Werke all, / An jedem Ort seines Herrschaftsgebiets! / Preise Jahwe auch meine Seele!
