Zsoltárok 103
1 Dávidtól. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét!
A Psalm of David. Bless the LORD, O my soul; and all that is within me, [bless] his holy name.
2 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről!
Bless the LORD, O my soul, and forget not all his benefits:
3 Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet;
Who forgiveth all thine iniquities; who healeth all thy diseases;
4 ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal;
Who redeemeth thy life from destruction; who crowneth thee with lovingkindness and tender mercies:
5 ki jóval tartja el díszedet, hogy megújhodik sasként ifjúságod.
Who satisfieth thy mouth with good things; [so that] thy youth is renewed like the eagle.
6 Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak.
The LORD executeth righteous acts, and judgments for all that are oppressed.
7 Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit:
He made known his ways unto Moses, his doings unto the children of Israel.
8 irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben.
The LORD is full of compassion and gracious, slow to anger, and plenteous in mercy.
9 Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani.
He will not always chide; neither will he keep [his anger] for ever.
10 Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk.
He hath not dealt with us after our sins, nor rewarded us after our iniquities.
11 Mert amint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött.
For as the heaven is high above the earth, so great is his mercy toward them that fear him.
12 Amint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket.
As far as the east is from the west, so far hath he removed our transgressions from us.
13 Amint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek.
Like as a father pitieth his children, so the LORD pitieth them that fear him.
14 Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk.
For he knoweth our frame; he remembereth that we are dust.
15 Halandónak akár fű a napjai, mint a mező virága úgy virágzik;
As for man, his days are as grass; as a flower of the field, so he flourisheth.
16 mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye.
For the wind passeth over it, and it is gone; and the place thereof shall know it no more.
17 De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek:
But the mercy of the LORD is from everlasting to everlasting upon them that fear him, and his righteousness unto children’s children;
18 azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék.
To such as keep his covenant, and to those that remember his precepts to do them.
19 Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik.
The LORD hath established his throne in the heavens; and his kingdom ruleth over all.
20 Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára!
Bless the LORD, ye angels of his: ye mighty in strength, that fulfill his word, hearkening unto the voice of his word.
21 Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végzői!
Bless the LORD, all ye his hosts; ye ministers of his, that do his pleasure.
22 Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!
Bless the LORD, all ye his works, in all places of his dominion: bless the LORD, O my soul.
