Zsoltárok 103
1 Dávidtól. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét!
Een psalm van David. Loof den HEERE, mijn ziel, en al wat binnen in mij is, Zijn heiligen Naam.
2 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről!
Loof den HEERE, mijn ziel, en vergeet geen van Zijn weldaden;
3 Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet;
Die al uw ongerechtigheid vergeeft, die al uw krankheden geneest;
4 ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal;
Die uw leven verlost van het verderf, die u kroont met goedertierenheid en barmhartigheden;
5 ki jóval tartja el díszedet, hogy megújhodik sasként ifjúságod.
Die uw mond verzadigt met het goede, uw jeugd vernieuwt als eens arends.
6 Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak.
De HEERE doet gerechtigheid en gerichten al dengenen, die onderdrukt worden.
7 Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit:
Hij heeft Mozes Zijn wegen bekend gemaakt, den kinderen Israels Zijn daden.
8 irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben.
Barmhartig en genadig is de HEERE, lankmoedig en groot van goedertierenheid.
9 Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani.
Hij zal niet altoos twisten, noch eeuwiglijk den toorn behouden.
10 Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk.
Hij doet ons niet naar onze zonden, en vergeldt ons niet naar onze ongerechtigheden.
11 Mert amint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött.
Want zo hoog de hemel is boven de aarde, is Zijn goedertierenheid geweldig over degenen, die Hem vrezen.
12 Amint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket.
Zo ver het oosten is van het westen, zo ver doet Hij onze overtredingen van ons.
13 Amint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek.
Gelijk zich een vader ontfermt over de kinderen, ontfermt Zich de HEERE over degenen, die Hem vrezen.
14 Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk.
Want Hij weet, wat maaksel wij zijn, gedachtig zijnde, dat wij stof zijn.
15 Halandónak akár fű a napjai, mint a mező virága úgy virágzik;
De dagen des mensen zijn als het gras, gelijk een bloem des velds, alzo bloeit hij.
16 mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye.
Als de wind daarover gegaan is, zo is zij niet meer, en haar plaats kent haar niet meer.
17 De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek:
Maar de goedertierenheid des HEEREN is van eeuwigheid en tot eeuwigheid over degenen, die Hem vrezen, en Zijn gerechtigheid aan kindskinderen;
18 azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék.
Aan degenen, die Zijn verbond houden, en die aan Zijn bevelen denken, om die te doen.
19 Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik.
De HEERE heeft Zijn troon in de hemelen bevestigd, en Zijn Koninkrijk heerst over alles.
20 Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára!
Looft den HEERE, Zijn engelen! gij krachtige helden, die Zijn woord doet, gehoorzamende de stem Zijns woords.
21 Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végzői!
Looft den HEERE, al Zijn heirscharen! gij Zijn dienaars, die Zijn welbehagen doet!
22 Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!
Looft den HEERE, al Zijn werken! aan alle plaatsen Zijner heerschappij. Loof den HEERE, mijn ziel!
