Zsoltárok 103
1 Dávidtól. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét!
Davidov. Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja, i sve što je u meni, sveto ime njegovo!
2 Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről!
Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja, i ne zaboravi dobročinstva njegova:
3 Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet;
on ti otpušta sve grijehe tvoje, on iscjeljuje sve slabosti tvoje;
4 ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal;
on ti od propasti čuva život, kruni te dobrotom i ljubavlju;
5 ki jóval tartja el díszedet, hogy megújhodik sasként ifjúságod.
život ti ispunja dobrima, k'o orlu ti se mladost obnavlja.
6 Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak.
Jahve čini pravedna djela i potlačenima vraća pravicu,
7 Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit:
Mojsiju objavi putove svoje, sinovima Izraelovim djela svoja.
8 irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben.
Milosrdan i milostiv je Jahve, spor na srdžbu i vrlo dobrostiv.
9 Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani.
Jarostan nije za vječna vremena niti dovijeka plamti srdžba njegova.
10 Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk.
Ne postupa s nama po grijesima našim niti nam plaća po našim krivnjama.
11 Mert amint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött.
Jer kako je nebo visoko nad zemljom, dobrota je njegova s onima koji ga se boje.
12 Amint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket.
Kako je istok daleko od zapada, tako udaljuje od nas bezakonja naša.
13 Amint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek.
Kako se otac smiluje dječici, tako se Jahve smiluje onima što ga se boje.
14 Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk.
Jer dobro zna kako smo sazdani, spominje se da smo prašina.
15 Halandónak akár fű a napjai, mint a mező virága úgy virágzik;
Dani su čovjekovi kao sijeno, cvate k'o cvijetak na njivi;
16 mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye.
jedva ga dotakne vjetar, i već ga nema, ne pamti ga više ni mjesto njegovo.
17 De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek:
Al' ljubav Jahvina vječna je nad onima što ga se boje i njegova pravda nad sinovima sinova,
18 azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék.
nad onima što njegov Savez čuvaju i pamte mu zapovijedi da ih izvrše.
19 Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik.
Jahve u nebu postavi prijestolje svoje, i kraljevska vlast svemir mu obuhvaća.
20 Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára!
Blagoslivljajte Jahvu, svi anđeli njegovi, vi jaki u sili, što izvršujete naredbe njegove, poslušni riječi njegovoj!
21 Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végzői!
Blagoslivljajte Jahvu, sve vojske njegove, sluge njegove koje činite volju njegovu!
22 Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!
Blagoslivljajte Jahvu, sva djela njegova, na svakome mjestu vlasti njegove: blagoslivljaj Jahvu, dušo moja!
