Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
Oración del pobre en espíritu, cuando estuviere atormentado, y delante del SEÑOR derramare su queja. SEÑOR, oye mi oración, y venga mi clamor a ti.
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
No escondas de mí tu rostro; en el día de mi angustia inclina a mí tu oído; el día que te invocare, apresúrate a responderme.
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
Porque mis días se han consumido como humo; y mis huesos son quemados como en hogar.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
Mi corazón fue herido, y se secó como la hierba; por lo cual me olvidé de comer mi pan.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
Por la voz de mi gemido mis huesos se han pegado a mi carne.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Soy semejante al pelícano del desierto; soy como el búho de las soledades.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
Velo, y soy como el pájaro solitario sobre el tejado.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Cada día me afrentan mis enemigos; los que se enfurecen contra mí, se han conjurado contra mí.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
Por lo cual como la ceniza a manera de pan, y mi bebida mezclo con lloro,
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
a causa de tu enojo y de tu ira; porque me alzaste, y me arrojaste.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
Mis días son como la sombra que se va; y me he secado como la hierba.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
Mas tú, SEÑOR, para siempre permanecerás, y tu memoria para generación y generación.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Tú levantándote, tendrás misericordia de Sion; porque es tiempo de tener misericordia de ella, porque el plazo es llegado.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
Porque tus siervos amaron sus piedras, y del polvo de ella tuvieron compasión.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
Entonces temerán los gentiles el Nombre del SEÑOR, y todos los reyes de la tierra tu gloria;
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
por cuanto el SEÑOR habrá edificado a Sion, y será visto en su gloria;
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
habrá mirado a la oración de los solitarios y menesterosos, y no habrá desechado el ruego de ellos.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Se escribirá esto para la generación venidera; y el pueblo que se criará, alabará a JAH.
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
Porque miró de lo alto de su santuario; el SEÑOR miró de los cielos a la tierra,
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
para oír el gemido de los presos, para soltar a los hijos de muerte;
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
para que cuenten en Sion el Nombre del SEÑOR, y su alabanza en Jerusalén,
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
cuando los pueblos se congregaren en uno, y los reinos, para servir al SEÑOR.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
El afligió mi fuerza en el camino; acortó mis días.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Dije: Dios mío, no me cortes en el medio de mis días; por generación de generaciones son tus años.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Tú fundaste la tierra antiguamente, y los cielos son obra de tus manos.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
Ellos perecerán, y tú permanecerás; y todos ellos como un vestido se envejecerán; como una ropa de vestir los mudarás, y serán mudados;
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
mas tú eres el mismo, y tus años no se acabarán.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
Los hijos de tus siervos habitarán, y su simiente será afirmada delante de ti.
