Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
Escucha mi oración, oh Yavé, Y llegue mi clamor a Ti.
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
No escondas de mí tu rostro en el día de mi angustia. Inclina a mí tu oído. El día cuando te invoco apresúrate a responderme.
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
Porque mis días se disuelven como humo, Y mis huesos arden como una chimenea.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
Mi corazón está herido. Se marchita como la hierba. En verdad olvido comer mi pan.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
Por la voz de mi gemido Mis huesos se pegaron a mi carne.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Soy semejante a la lechuza del desierto. Soy como un búho de las soledades.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
Estoy desvelado. Me siento como pájaro solo en un tejado.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Mis enemigos me afrentan todo el día. Los que contra mí se enfurecen Se conjuraron contra mí.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
He comido cenizas como pan Y mezclado mi bebida con lágrimas
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
A causa de tu indignación y de tu ira, Porque me levantaste y me lanzaste.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
Mis días son una sombra que se prolonga, Y me marchito como hierba.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
Pero Tú, oh Yavé, permaneces para siempre, Y tu Nombre por todas las generaciones.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Te levantarás, tendrás misericordia de Sion, Porque es tiempo de tener compasión de ella, Pues llegó el tiempo señalado.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
Ciertamente tus esclavos hallan deleite en sus piedras, Y tienen compasión del polvo de ella.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
Así las naciones temerán al Nombre de Yavé, Y todos los reyes de la tierra [temerán] tu gloria.
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
Porque Yavé habrá edificado a Sion Será visto en su gloria.
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
Ha considerado la oración de los desposeídos, Y no habrá despreciado su ruego.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Esto será escrito para la generación venidera, Para que un pueblo que está aún por nacer alabe a YA,
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
Porque miró desde lo alto de su Santuario. Desde el cielo Yavé miró a la tierra
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
Para escuchar el gemido de los presos, Para libertar a los sentenciados a muerte.
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
Que digan en Sion la fama de Yavé Y su alabanza en Jerusalén,
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
Cuando los pueblos y reinos sean juntamente congregados, Para servir a Yavé.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
Él debilitó mi fuerza en el camino. Acortó mis días.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Digo: Oh ʼEL mío, no me levantes en la mitad de mis días. Tus años son por todas las generaciones.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Desde la antigüedad fundaste la tierra, Y los cielos son obra de sus manos.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
Ellos perecerán, Pero Tú permaneces. Todos ellos se desgastarán como una ropa, Como una ropa los cambiarás, Y pasarán.
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
Pero Tú eres el mismo, Y tus años no tendrán fin.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
Los hijos de tus esclavos vivirán seguros, Y sus descendientes serán establecidos delante de Ti.
