Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
Bøn av ein arming, når han vanmegtast og let sitt klagemål strøyma fram for Herren. Herre, høyr mi bøn, og lat mitt rop koma fram til deg!
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Løyn ikkje ditt andlit for meg den dagen eg er i naud! Bøyg ditt øyra til meg! Den dagen eg ropar, svara meg snart!
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
For dagarne mine hev fare burt som ein røyk, og mine bein er som glødde i eld.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
Mitt hjarta er solstukke og visnar som gras, for eg hev gløymt å eta brødet mitt.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
For mi høgmælte stynjing heng beini fast ved kjøtet mitt.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Eg likjest pelikanen i øydemarki, eg er som ula på aude stader.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
Eg lyt vaka og vera som ein einsleg fugl på taket.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Heile dagen spottar mine fiendar meg, dei som reint er ville mot meg, sver ved meg.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
For eg et oska som brød, og drykken min blandar eg med gråt
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
for din vreide og din harm skuld, for du hev teke meg upp og kasta meg burt.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
Mine dagar er som ein skugge når han lengjest, og eg visnar som gras.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
Men du, Herre, sit i all æva, og ditt minne varer frå ætt til ætt.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Du vil standa upp, du vil miskunna Sion, for det er tid til å vera nådig mot henne, ja, timen er komen.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
For dine tenarar hev godhug for steinarne hennar, og dei ynkast yver hennar grus.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
Og heidningar skal ottast Herrens namn, og alle kongar på jordi di æra.
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
For Herren hev bygt upp att Sion, han hev synt seg i si æra;
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
han hev vendt seg til bøni frå dei hjelpelause, og han hev ikkje vanvyrdt deira bøn.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Dette skal verta uppskrive for den komande ætti, og det folket som vert skapt, skal lova Herren,
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
for han hev set ned frå si heilage høgd, Herren hev frå himmelen skoda på jordi
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
og vil høyra sukken frå den bundne og løysa ut daudens born,
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
so dei i Sion skal forkynna Herrens namn og hans pris i Jerusalem,
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
når folkeslag kjem i hop og kongerike til å tena Herren.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
Han hev bøygt mi kraft på vegen, han hev korta av mine dagar.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Eg segjer: Min Gud, tak meg ikkje burt midt i mine dagar! Frå ætt til ætt varer dine år.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Fordom grunnfeste du jordi, og himmelen er verk av dine hender.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
Dei skal forgangast, men du stend; alle skal dei eldast som eit klæde, som ein klædnad skifter du deim, og dei vert umskifte;
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
men du er den same, og dine år tek aldri ende.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
Borni åt dine tenarar skal bu i ro, og deira avkjøme skal standa trygt for di åsyn.
