< Zsoltárok 102 >

1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
oratio pauperis cum anxius fuerit et coram Domino effuderit precem suam Domine exaudi orationem meam et clamor meus ad te veniat
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
non avertas faciem tuam a me in quacumque die tribulor inclina ad me aurem tuam in quacumque die invocavero te velociter exaudi me
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
quia defecerunt sicut fumus dies mei et ossa mea sicut gremium aruerunt
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
percussum est ut faenum et aruit cor meum quia oblitus sum comedere panem meum
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
a voce gemitus mei adhesit os meum carni meae
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
similis factus sum pelicano solitudinis factus sum sicut nycticorax in domicilio
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
vigilavi et factus sum sicut passer solitarius in tecto
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
tota die exprobrabant mihi inimici mei et qui laudabant me adversus me iurabant
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
quia cinerem tamquam panem manducavi et poculum meum cum fletu miscebam
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
a facie irae et indignationis tuae quia elevans adlisisti me
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
dies mei sicut umbra declinaverunt et ego sicut faenum arui
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
tu autem Domine in aeternum permanes et memoriale tuum in generationem et generationem
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
tu exsurgens misereberis Sion quia tempus miserendi eius quia venit tempus
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
quoniam placuerunt servis tuis lapides eius et terrae eius miserebuntur
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
et timebunt gentes nomen Domini et omnes reges terrae gloriam tuam
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
quia aedificabit Dominus Sion et videbitur in gloria sua
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
respexit in orationem humilium et non sprevit precem eorum
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
scribantur haec in generationem alteram et populus qui creabitur laudabit Dominum
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
quia prospexit de excelso sancto suo Dominus de caelo in terram aspexit
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
ut audiret gemitum conpeditorum ut solvat filios interemptorum
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
ut adnuntiet in Sion nomen Domini et laudem suam in Hierusalem
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
in conveniendo populos in unum et reges ut serviant Domino
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
respondit ei in via virtutis suae paucitatem dierum meorum nuntia mihi
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
ne revoces me in dimidio dierum meorum in generationem et generationem anni tui
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
initio tu Domine terram fundasti et opera manuum tuarum sunt caeli
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
ipsi peribunt tu autem permanes et omnes sicut vestimentum veterescent et sicut opertorium mutabis eos et mutabuntur
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
tu autem idem ipse es et anni tui non deficient
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
filii servorum tuorum habitabunt et semen eorum in saeculum dirigetur

< Zsoltárok 102 >