Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
Oratio inopis, cum augeretur, Cum anxius fuerit, et in conspectu Domini effunderet precem suam. Domine exaudi orationem meam: et clamor meus ad te veniat.
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Non avertas faciem tuam a me: in quacumque die tribulor, inclina ad me aurem tuam. In quacumque die invocavero te, velociter exaudi me.
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
Quia defecerunt sicut fumus dies mei: et ossa mea sicut cremium aruerunt.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
Percussus sum ut foenum, et aruit cor meum: quia oblitus sum comedere panem meum.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
A voce gemitus mei adhaesit os meum carni meae.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Similis factus sum pellicano solitudinis: factus sum sicut nycticorax in domicilio.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
Vigilavi, et factus sum sicut passer solitarius in tecto.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Tota die exprobrabant mihi inimici mei: et qui laudabant me adversum me iurabant.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
Quia cinerem tamquam panem manducabam, et potum meum cum fletu miscebam.
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
A facie irae indignationis tuae: quia elevans allisisti me.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
Dies mei sicut umbra declinaverunt: et ego sicut foenum arui.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
Tu autem Domine in aeternum permanes: et memoriale tuum in generatione et generationem.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Tu exurgens misereberis Sion: quia tempus miserendi eius, quia venit tempus.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
Quoniam placuerunt servis tuis lapides eius: et terrae eius miserebuntur.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
Et timebunt Gentes nomen tuum Domine, et omnes reges terrae gloriam tuam.
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
Quia aedificavit Dominus Sion: et videbitur in gloria sua.
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
Respexit in orationem humilium: et non sprevit precem eorum.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Scribantur haec in generatione altera: et populus, qui creabitur, laudabit Dominum:
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
Quia prospexit de excelso sancto suo: Dominus de caelo in terram aspexit:
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
Ut audiret gemitus compeditorum: ut solveret filios interemptorum:
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
Ut annuncient in Sion nomen Domini: et laudem eius in Ierusalem.
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
In conveniendo populos in unum, et reges ut serviant Domino.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
Respondit ei in via virtutis suae: Paucitatem dierum meorum nuncia mihi.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Ne revoces me in dimidio dierum meorum: in generatione et generationem anni tui.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Initio tu Domine terram fundasti: et opera manuum tuarum sunt caeli.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
Ipsi peribunt, tu autem permanes: et omnes sicut vestimentum veterascent. Et sicut opertorium mutabis eos, et mutabuntur:
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
tu autem idem ipse es, et anni tui non deficient.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
Filii servorum tuorum habitabunt: et semen eorum in saeculum dirigetur.
