< Zsoltárok 102 >

1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
苦しむ者が思いくずおれてその嘆きを主のみ前に注ぎ出すときの祈 主よ、わたしの祈をお聞きください。わたしの叫びをみ前に至らせてください。
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
わたしの悩みの日にみ顔を隠すことなく、あなたの耳をわたしに傾け、わが呼ばわる日に、すみやかにお答えください。
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
わたしの日は煙のように消え、わたしの骨は炉のように燃えるからです。
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
わたしの心は草のように撃たれて、しおれました。わたしはパンを食べることを忘れました。
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
わが嘆きの声によってわたしの骨はわたしの肉に着きます。
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
わたしは荒野のはげたかのごとく、荒れた跡のふくろうのようです。
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
わたしは眠らずに屋根にひとりいるすずめのようです。
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
わたしの敵はひねもす、わたしをそしり、わたしをあざける者はわが名によってのろいます。
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
わたしは灰をパンのように食べ、わたしの飲み物に涙を交えました。
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
これはあなたの憤りと怒りのゆえです。あなたはわたしをもたげて投げすてられました。
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
わたしのよわいは夕暮の日影のようです。わたしは草のようにしおれました。
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
しかし主よ、あなたはとこしえにみくらに座し、そのみ名はよろず代に及びます。
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
あなたは立ってシオンをあわれまれるでしょう。これはシオンを恵まれる時であり、定まった時が来たからです。
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
あなたのしもべはシオンの石をも喜び、そのちりをさえあわれむのです。
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
もろもろの国民は主のみ名を恐れ、地のもろもろの王はあなたの栄光を恐れるでしょう。
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
主はシオンを築き、その栄光をもって現れ、
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
乏しい者の祈をかえりみ、彼らの願いをかろしめられないからです。
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
きたるべき代のために、この事を書きしるしましょう。そうすれば新しく造られる民は、主をほめたたえるでしょう。
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
主はその聖なる高き所から見おろし、天から地を見られた。
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
これは捕われ人の嘆きを聞き、死に定められた者を解き放ち、
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
人々がシオンで主のみ名をあらわし、エルサレムでその誉をあらわすためです。
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
その時もろもろの民、もろもろの国はともに集まって、主に仕えるでしょう。
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
主はわたしの力を中途でくじき、わたしのよわいを短くされました。
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
わたしは言いました、「わが神よ、どうか、わたしのよわいの半ばでわたしを取り去らないでください。あなたのよわいはよろず代に及びます」と。
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
あなたはいにしえ、地の基をすえられました。天もまたあなたのみ手のわざです。
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
これらは滅びるでしょう。しかしあなたは長らえられます。これらはみな衣のように古びるでしょう。あなたがこれらを上着のように替えられると、これらは過ぎ去ります。
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
しかしあなたは変ることなく、あなたのよわいは終ることがありません。
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
あなたのしもべの子らは安らかに住み、その子孫はあなたの前に堅く立てられるでしょう。

< Zsoltárok 102 >