Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
Orazione dell'afflitto, essendo angosciato, e spandendo il suo lamento davanti a Dio SIGNORE, ascolta la mia orazione, E venga il mio grido infino a te.
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Non nasconder la tua faccia da me; Nel giorno che io sono in distretta, inchina a me il tuo orecchio; Nel giorno che io grido, affrettati a rispondermi.
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
Perciocchè i miei giorni son venuti meno come fumo, E le mie ossa sono arse come un tizzone.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
Il mio cuore è stato percosso come erba, Ed è seccato; Perciocchè io ho dimenticato di mangiare il mio pane.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
Le mie ossa sono attaccate alla mia carne, Per la voce de' miei gemiti.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Io son divenuto simile al pellicano del deserto; E son come il gufo delle solitudini.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
Io vegghio, e sono Come il passero solitario sopra il tetto. I miei nemici mi fanno vituperio tuttodì;
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Quelli che sono infuriati contro a me fanno delle esecrazioni di me.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
Perciocchè io ho mangiata la cenere come pane, Ed ho temperata la mia bevanda con lagrime.
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
Per la tua indegnazione, e per lo tuo cruccio; Perciocchè, avendomi levato ad alto, tu mi hai gettato [a basso].
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
I miei giorni [son] come l'ombra che dichina; Ed io son secco come erba.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
Ma tu, Signore, dimori in eterno E la tua memoria [è] per ogni età.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Tu ti leverai, tu avrai compassione di Sion; Perciocchè [egli è] tempo di averne pietà; Perciocchè il termine è giunto.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
Imperocchè i tuoi servitori hanno affezione alle pietre di essa, Ed hanno pietà della sua polvere.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
E le genti temeranno il Nome del Signore, E tutti i re della terra la tua gloria,
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
Quando il Signore avrà riedificata Sion, [Quando] egli sarà apparito nella sua gloria,
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
Ed avrà volto lo sguardo all'orazione de' desolati, E non avrà sprezzata la lor preghiera.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Ciò sarà scritto all'età a venire; E il popolo che sarà creato loderà il Signore.
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
Perciocchè egli avrà riguardato dall'alto luogo della sua santità; Perciocchè il Signore avrà mirato dal cielo verso la terra;
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
Per udire i gemiti de' prigioni; Per isciogliere quelli ch'erano condannati a morte;
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
Acciocchè si narri in Sion il Nome del Signore, E la sua lode in Gerusalemme.
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
Quando i popoli e i regni saranno raunati insieme, Per servire al Signore.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
Egli ha tra via abbattute le mie forze; Egli ha scorciati i miei giorni.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Io dirò: O Dio mio, non farmi trapassare al mezzo de' miei dì; I tuoi anni [durano] per ogni età.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Tu fondasti già la terra; E i cieli [son] l'opera delle tue mani;
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
Queste cose periranno, ma tu dimorerai; Ed esse invecchieranno tutte, come un vestimento; Tu le muterai come una vesta, e trapasseranno.
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
Ma tu [sei sempre] lo stesso, E gli anni tuoi non finiranno giammai.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
I figliuoli de' tuoi servitori abiteranno, E la progenie loro sarà stabilita nel tuo cospetto.
