Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
Gebet eines Elenden, wenn er verzagt ist und seine Klage vor dem Herrn ausschüttet. HERR, höre mein Gebet
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Verbirg dein Angesicht nicht vor mir am Tage, wo mir angst ist! Neige dein Ohr mir zu am Tage, wo ich rufe; erhöre mich eilends!
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
Ach, meine Tage sind wie Rauch entschwunden und meine Gebeine wie von Brand durchglüht;
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
mein Herz ist versengt und verdorrt wie Gras, so daß ich sogar vergesse, Speise zu genießen;
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
infolge meines Ächzens und Stöhnens klebt mein Gebein mir am Fleisch.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Ich gleiche dem Wasservogel in der Wüste, bin geworden wie ein Käuzlein in Trümmerstätten;
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
ich finde keinen Schlaf und klage wie ein einsamer Vogel auf dem Dache.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Tagtäglich schmähen mich meine Feinde; und die gegen mich toben, wünschen mir Unheil an.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
Ach, Asche eß ich als Brot und mische meinen Trank mit Tränen
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
ob deinem Zorn und deinem Grimm; denn du hast mich hochgehoben und niedergeschleudert.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
Meine Tage sind wie ein langgestreckter Schatten, und ich selbst verdorre wie Gras!
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
Du aber, HERR, thronst ewiglich, und dein Gedächtnis bleibt von Geschlecht zu Geschlecht.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Du wirst dich erheben, dich Zions erbarmen, denn Zeit ist’s, Gnade an ihm zu üben: die Stunde ist da
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
- denn deine Knechte lieben Zions Steine, und Weh erfaßt sie um seinen Schutt –,
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
damit die Heiden fürchten lernen den Namen des HERRN und alle Könige der Erde deine Herrlichkeit.
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
Denn der HERR hat Zion wieder aufgebaut, ist in seiner Herrlichkeit dort erschienen,
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
hat dem Gebet der Verlass’nen sich zugewandt und ihr Flehen nicht verachtet.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Dies werde aufgeschrieben fürs kommende Geschlecht, damit das neugeschaffne Volk den HERRN lobpreise,
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
daß von seiner heiligen Höhe er herabgeschaut, daß der HERR geblickt hat vom Himmel zur Erde,
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
um das Seufzen der Gefangnen zu hören und die dem Tode Geweihten frei zu machen,
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
damit man verkünde in Zion den Namen des HERRN und seinen Ruhm in Jerusalem,
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
wenn die Völker sich allzumal versammeln und die Königreiche, um (Gott) dem HERRN zu dienen.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
Gelähmt hat er mir auf dem Wege die Kraft, hat verkürzt meine Lebenstage.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Nun fleh’ ich: »Mein Gott, raffe mich nicht hinweg in der Mitte meiner Tage, du, dessen Jahre währen für und für!«
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Vorzeiten hast du die Erde gegründet, und die Himmel sind deiner Hände Werk:
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
sie werden vergehen, du aber bleibst; sie werden alle zerfallen wie ein Gewand, wie ein Kleid wirst du sie verwandeln, und so werden sie sich wandeln.
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
Du aber bleibst derselbe, und deine Jahre nehmen kein Ende.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
Die Kinder deiner Knechte werden (sicher) wohnen, und ihr Geschlecht wird fest bestehen vor dir.
