Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
Ein Gebet des Elenden, so er betrübt ist und seine Klage vor dem HERRN ausschüttet. HERR, höre mein Gebet und laß mein Schreien zu dir kommen!
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Verbirg dein Antlitz nicht vor mir in der Not, neige deine Ohren zu mir; wenn ich dich anrufe, so erhöre mich bald!
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
Denn meine Tage sind vergangen wie ein Rauch, und meine Gebeine sind verbrannt wie ein Brand.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
Mein Herz ist geschlagen und verdorrt wie Gras, daß ich auch vergesse, mein Brot zu essen.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
Mein Gebein klebt an meinem Fleisch vor Heulen und Seufzen.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Ich bin wie eine Rohrdommel in der Wüste; ich bin gleich wie ein Käuzlein in den verstörten Stätten.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
Ich wache und bin wie ein einsamer Vogel auf dem Dache.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Täglich schmähen mich meine Feinde; und die mich verspotten, schwören bei mir.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
Denn ich esse Asche wie Brot und mische meinen Trank mit Weinen
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
vor deinem Drohen und Zorn, daß du mich aufgehoben und zu Boden gestoßen hast.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
Meine Tage sind dahin wie Schatten, und ich verdorre wie Gras.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
Du aber, HERR, bleibst ewiglich und dein Gedächtnis für und für.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Du wollest dich aufmachen und über Zion erbarmen; denn es ist Zeit, daß du ihr gnädig seist, und die Stunde ist gekommen.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
Denn deine Knechte wollten gerne, daß sie gebaut würde, und sähen gerne, daß ihre Steine und Kalk zugerichtet würden,
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
daß die Heiden den Namen des HERRN fürchten und alle Könige auf Erden dein Ehre,
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
daß der HERR Zion baut und erscheint in seiner Ehre.
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
Er wendet sich zum Gebet der Verlassenen und verschmäht ihr Gebet nicht.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Das werde geschrieben auf die Nachkommen; und das Volk, das geschaffen soll werden, wird den HERRN loben.
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
Denn er schaut von seiner heiligen Höhe, und der HERR sieht vom Himmel auf die Erde,
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
daß er das Seufzen des Gefangenen höre und losmache die Kinder des Todes,
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
auf daß sie zu Zion predigen den Namen des HERRN und sein Lob zu Jerusalem,
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
wenn die Völker zusammenkommen und die Königreiche, dem HERRN zu dienen.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
Er demütigt auf dem Wege meine Kraft; er verkürzt meine Tage.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Ich sage: Mein Gott, nimm mich nicht weg in der Hälfte meiner Tage! Deine Jahre währen für und für.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Du hast vormals die Erde gegründet, und die Himmel sind deiner Hände Werk.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
Sie werden vergehen, aber du bleibest. Sie werden veralten wie ein Gewand; sie werden verwandelt wie ein Kleid, wenn du sie verwandeln wirst.
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
Du aber bleibest, wie du bist, und deine Jahre nehmen kein Ende.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
Die Kinder deiner Knechte werden bleiben, und ihr Same wird vor dir gedeihen.
