Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
Prière d'un malheureux qui, plongé dans la douleur, épanche sa plainte devant l'Éternel. Éternel, écoute ma prière, et que ma complainte arrive jusqu'à toi!
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Ne me cache pas ta face au jour de ma détresse! Penche vers moi ton oreille, quand je t'invoque! hâte-toi! exauce-moi!
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
Car mes jours, comme une fumée, se sont évanouis, et mes os sont embrasés, comme un tison ardent.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
Frappé comme la plante, mon cœur s'est flétri; car j'oublie de manger mon pain.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
Par l'effet des sanglots que j'exhale, mes os s'attachent à ma chair.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Je ressemble au pélican du désert, je suis comme le chat-huant des masures.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
J'ai perdu le sommeil, et je suis tel que sur un toit l'oiseau solitaire.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Tous les jours mes ennemis m'outragent; follement animés contre moi, ils emploient mon nom pour maudire.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
Car je mange la cendre au lieu de pain, et je trempe mon breuvage de mes pleurs,
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
à cause de ton courroux et de ta fureur; car tu m'as soulevé, et m'as précipité.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
Mes jours sont comme les ombres allongées, et je sèche comme l'herbe.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
Mais toi, Seigneur, tu es éternellement sur ton trône, et ton nom demeure à travers tous les âges.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Tu te lèveras, tu prendras pitié de Sion; car il est temps de prendre pitié d'elle: le moment est venu.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
Car les vœux de tes serviteurs sont pour les pierres de Sion, et ils sont affectionnés à ses ruines…
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
Alors les peuples révéreront le nom de l'Éternel, et tous les rois de la terre, ta majesté!
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
Oui, l'Éternel relèvera Sion, Il apparaîtra dans sa gloire.
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
Il se tourne vers les pauvres qui prient, et Il ne dédaigne pas leur prière.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Que ceci soit écrit pour l'âge futur, et que le peuple qui naîtra, loue l'Éternel!
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
Car Il regarde du lieu très haut de sa sainteté, l'Éternel abaisse des Cieux ses regards sur la terre,
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
pour entendre les soupirs des captifs, pour libérer les enfants de la mort,
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
afin qu'ils redisent en Sion le nom de l'Éternel, et ses louanges dans Jérusalem,
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
lors du concours universel des peuples, et des royaumes qui viendront servir l'Éternel.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
Au milieu du voyage Il a brisé ma force, abrégé mes jours.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Je dis: Mon Dieu, ne m'enlève pas à la moitié de mes jours! A travers tous les âges tes années se perpétuent.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Jadis tu fondas la terre, et les Cieux sont l'ouvrage de tes mains.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
Ils périront, mais tu subsisteras; tout entiers ils s'useront comme un vêtement; tu les changeras comme un habit, et ils changeront;
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
mais toi, tu demeures le même, et tes années n'ont point de terme.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
Les enfants de tes serviteurs auront leur séjour, et leur race subsistera devant toi.
