Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
Éternel, écoute ma prière, et que mon cri parvienne jusqu'à toi!
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Ne me cache point ta face; au jour de ma détresse, incline vers moi ton oreille; au jour que je t'invoque, hâte-toi, réponds-moi!
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
Car mes jours s'en vont comme la fumée, et mes os sont brûlés comme un foyer.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
Mon cœur a été frappé, et s'est desséché comme l'herbe; tellement que j'ai oublié de manger mon pain.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
A force de crier en gémissant, mes os sont attachés à ma chair.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Je ressemble au pélican du désert; je suis comme la chouette des masures.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
Je veille, et je suis semblable à un passereau solitaire sur le toit.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Tous les jours mes ennemis m'outragent, et mes adversaires en fureur jurent par mon nom.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
Car j'ai mangé la cendre comme le pain, et j'ai mêlé ma boisson de pleurs,
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
A cause de ton indignation et de ton courroux; car tu m'as enlevé et jeté au loin.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
Mes jours sont comme l'ombre à son déclin, et je deviens sec comme l'herbe.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
Mais toi, Éternel, tu règnes à perpétuité, et ta mémoire dure d'âge en âge.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Tu te lèveras, tu auras compassion de Sion; car il est temps d'en avoir pitié; car le moment est venu.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
Car tes serviteurs sont affectionnés à ses pierres, et ils ont pitié de sa poussière.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
Alors les peuples craindront le nom de l'Éternel, et tous les rois de la terre, ta gloire;
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
Quand l'Éternel aura rebâti Sion, qu'il aura paru dans sa gloire,
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
Qu'il aura écouté la requête des désolés, et n'aura pas dédaigné leur supplication.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Cela sera écrit pour la génération à venir; et le peuple qui sera créé, louera l'Éternel.
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
Parce qu'il aura regardé du lieu élevé de sa sainteté, et que des cieux l'Éternel aura jeté les yeux sur la terre,
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
Pour entendre les gémissements des captifs, pour délivrer ceux qui sont voués à la mort;
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
Afin qu'on célèbre en Sion le nom de l'Éternel, et sa louange dans Jérusalem,
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
Quand tous les peuples s'assembleront, et tous les royaumes, pour servir l'Éternel.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
Il a abattu ma force en chemin; il a abrégé mes jours.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
J'ai dit: Mon Dieu, ne m'enlève pas au milieu de mes jours. Tes années sont d'âge en âge.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Tu as jadis fondé la terre, et les cieux sont l'ouvrage de tes mains.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
Ils périront, mais toi tu subsisteras; ils vieilliront tous comme un vêtement; tu les changeras comme un habit, et ils seront changés.
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
Mais toi, tu es toujours le même, et tes années ne finiront point.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
Les enfants de tes serviteurs habiteront en repos, et leur postérité sera affermie devant toi.
