Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
Prière de l'affligé étant dans l'angoisse, et répandant sa plainte devant l'Eternel. Eternel! écoute ma prière, et que mon cri vienne jusqu’à toi.
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Ne cache point ta face arrière de moi; au jour que je suis en détresse, prête l'oreille à ma requête; au jour que je t'invoque, hâte-toi, réponds-moi.
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
Car mes jours se sont évanouis comme la fumée, et mes os sont desséchés comme un foyer.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
Mon cœur a été frappé, et est devenu sec comme l'herbe, parce que j'ai oublié de manger mon pain.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
Mes os sont attachés à ma chair, à cause de la voix de mon gémissement.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Je suis devenu semblable au cormoran du désert; et je suis comme la chouette des lieux sauvages.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
Je veille, et je suis semblable au passereau, qui est seul sur le toit.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Mes ennemis me disent tous les jours des outrages, et ceux qui sont furieux contre moi, jurent contre moi.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
Parce que j'ai mangé la cendre comme le pain, et que j'ai mêlé ma boisson de pleurs.
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
A cause de ta colère et de ton indignation: parce qu'après m'avoir élevé bien haut, tu m'as jeté par terre.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
Mes jours sont comme l'ombre qui décline, et je deviens sec comme l'herbe.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
Mais toi, ô Eternel! tu demeures éternellement, et ta mémoire est d'âge en âge.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Tu te lèveras, [et] tu auras compassion de Sion; car il est temps d'en avoir pitié, parce que le temps assigné est échu.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
Car tes serviteurs sont affectionnés à ses pierres, et ont pitié de sa poudre.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
Alors les nations redouteront le Nom de l’Eternel, et tous les Rois de la terre, ta gloire.
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
Quand l'Eternel aura édifié Sion; quand il aura été vu en sa gloire;
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
Quand il aura eu égard à la prière du désolé, et qu'il n'aura point méprisé leur supplication.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Cela sera enregistré pour la génération à venir, le peuple qui sera créé louera l'Eternel,
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
De ce qu'il aura jeté la vue du haut lieu de sa sainteté, et que l'Eternel aura regardé des cieux en la terre,
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
Pour entendre le gémissement des prisonniers, [et] pour délier ceux qui étaient dévoués à la mort;
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
Afin qu'on annonce le Nom de l’Eternel dans Sion, et sa louange dans Jérusalem;
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
Quand les peuples se seront joints ensemble et les Royaumes aussi, pour servir l'Eternel.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
Il a abattu ma force en chemin, il a abrégé mes jours.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
J'ai dit: mon Dieu, ne m'enlève point au milieu de mes jours! Tes ans [durent] d'âge en âge.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Tu as jadis fondé la terre, et les cieux sont l'ouvrage de tes mains.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
Ils périront, mais tu seras permanent, et eux tous s'envieilliront comme un vêtement; tu les changeras comme un habit, et ils seront changés.
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
Mais toi, [tu es toujours] le même; et tes ans ne seront jamais achevés.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
Les enfants de tes serviteurs habiteront [près de toi], et leur race sera établie devant toi.
