Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
Prière d’un malheureux, lorsqu’il est abattu et qu’il répand sa plainte devant l’Éternel. Éternel, écoute ma prière, Et que mon cri parvienne jusqu’à toi!
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Ne me cache pas ta face au jour de ma détresse! Incline vers moi ton oreille quand je crie! Hâte-toi de m’exaucer!
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
Car mes jours s’évanouissent en fumée, Et mes os sont enflammés comme un tison.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
Mon cœur est frappé et se dessèche comme l’herbe; J’oublie même de manger mon pain.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
Mes gémissements sont tels Que mes os s’attachent à ma chair.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Je ressemble au pélican du désert, Je suis comme le chat-huant des ruines;
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
Je n’ai plus de sommeil, et je suis Comme l’oiseau solitaire sur un toit.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Chaque jour mes ennemis m’outragent, Et c’est par moi que jurent mes adversaires en fureur.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
Je mange la poussière au lieu de pain, Et je mêle des larmes à ma boisson,
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
A cause de ta colère et de ta fureur; Car tu m’as soulevé et jeté au loin.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
Mes jours sont comme l’ombre à son déclin, Et je me dessèche comme l’herbe.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
Mais toi, Éternel! Tu règnes à perpétuité, Et ta mémoire dure de génération en génération.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Tu te lèveras, tu auras pitié de Sion; Car le temps d’avoir pitié d’elle, Le temps fixé est à son terme;
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
Car tes serviteurs en aiment les pierres, Ils en chérissent la poussière.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
Alors les nations craindront le nom de l’Éternel, Et tous les rois de la terre ta gloire.
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
Oui, l’Éternel rebâtira Sion, Il se montrera dans sa gloire.
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
Il est attentif à la prière du misérable, Il ne dédaigne pas sa prière.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Que cela soit écrit pour la génération future, Et que le peuple qui sera créé célèbre l’Éternel!
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
Car il regarde du lieu élevé de sa sainteté; Du haut des cieux l’Éternel regarde sur la terre,
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
Pour écouter les gémissements des captifs, Pour délivrer ceux qui vont périr,
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
Afin qu’ils publient dans Sion le nom de l’Éternel, Et ses louanges dans Jérusalem,
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
Quand tous les peuples s’assembleront, Et tous les royaumes, pour servir l’Éternel.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
Il a brisé ma force dans la route, Il a abrégé mes jours.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Je dis: Mon Dieu, ne m’enlève pas au milieu de mes jours, Toi, dont les années durent éternellement!
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Tu as anciennement fondé la terre, Et les cieux sont l’ouvrage de tes mains.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
Ils périront, mais tu subsisteras; Ils s’useront tous comme un vêtement; Tu les changeras comme un habit, et ils seront changés.
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
Mais toi, tu restes le même, Et tes années ne finiront point.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
Les fils de tes serviteurs habiteront leur pays, Et leur postérité s’affermira devant toi.
