Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
Prière pour le pauvre, lorsqu'il aura été abandonné et qu'il épanchera ses vœux devant le Seigneur. Seigneur, exauce ma prière, et que mon cri arrive jusqu'à toi.
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Ne détourne point de moi ta face; au jour de ma tribulation, penche vers moi ton oreille; le jour où je t'invoquerai, exauce-moi aussitôt.
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
Car mes jours se sont évanouis comme la fumée, et mes os ont été consumés comme des broussailles mortes.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
J'ai été foulé aux pieds comme de l'herbe, et mon cœur s'est desséché, parce que j'ai oublié de manger mon pain.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
A force de gémir, mes os se sont collés à ma chair.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Je suis devenu comme le pélican du désert; je suis devenu comme un hibou dans une masure.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
J'ai perdu le sommeil, et me voici comme le passereau solitaire sur un toit.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Tout le jour, mes ennemis m'ont outragé, et ceux qui me louaient ont juré contre moi:
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
Parce que je mangeais la cendre comme du pain, et qu'à mon breuvage je mêlais des larmes,
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
En face de ta colère et de ta fureur; car tu m'as élevé, puis brisé.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
Mes jours ont décliné comme l'ombre, et moi je me suis flétri comme l'herbe fanée.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
Mais toi, Seigneur, tu demeures éternellement, et ta mémoire passe de génération en génération.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Lève-toi, et aie pitié de Sion; car le temps est venu d'avoir pitié d'elle; le temps en est venu.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
Car ses pierres mêmes ont plu à tes serviteurs, et ils pleurent sur sa poussière.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
Et les Gentils. Seigneur, craindront ton nom, et les rois ta gloire.
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
Car le Seigneur édifiera Sion, et y sera vu en sa gloire.
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
Il a eu égard à la prière des humbles, et il n'a point méprisé leur supplication.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Qu'on écrive ces choses pour la génération future, et le peuple d'alors louera le Seigneur.
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
Car le Seigneur s'est penché des hauteurs de son lieu saint, et du ciel il a regardé la terre,
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
Pour ouïr les gémissements des captifs, pour délivrer les fils des hommes mis à mort,
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
Afin qu'ils proclament dans Sion le nom du Seigneur, et sa louange dans Jérusalem;
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
Lorsqu'en un même lieu peuples et rois seront rassemblés pour servir le Seigneur.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
Le peuple dans la voie de sa force lui a dit: Annoncez-moi la brièveté de mes jours.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Ne me rappelle pas au milieu de mes jours, toi dont les années sont de génération en génération.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Au commencement, Seigneur, tu as créé la terre; et les cieux sont l'œuvre de tes mains.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
Ils périront, et toi tu subsisteras; ils vieilliront tous comme un manteau, et tu les rouleras comme un vêtement, et ils seront changés.
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
Seul tu es toujours le même, et tes années ne défailliront point.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
Les fils de tes serviteurs habiteront ta terre, et leur race y prospérera dans les siècles des siècles.
