Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
The preier of a pore man, whanne he was angwishid, and schedde out his speche bifore the Lord. Lord, here thou my preier; and my crie come to thee.
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Turne not awei thi face fro me; in what euere dai Y am troblid, bowe doun thin eere to me. In what euere day Y schal inwardli clepe thee; here thou me swiftli.
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
For my daies han failid as smoke; and my boonus han dried vp as critouns.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
I am smytun as hei, and myn herte dried vp; for Y haue foryete to eete my breed.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
Of the vois of my weilyng; my boon cleuede to my fleische.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
I am maad lijk a pellican of wildirnesse; Y am maad as a niyt crowe in an hous.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
I wakide; and Y am maad as a solitarie sparowe in the roof.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Al dai myn enemyes dispisiden me; and thei that preisiden me sworen ayens me.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
For Y eet aschis as breed; and Y meddlide my drinke with weping.
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
Fro the face of the ire of thin indignacioun; for thou reisinge me hast hurtlid me doun.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
Mi daies boweden awei as a schadewe; and Y wexede drie as hei.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
But, Lord, thou dwellist with outen ende; and thi memorial in generacioun and in to generacioun.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Lord, thou risinge vp schalt haue merci on Sion; for the tyme `to haue merci therof cometh, for the tyme cometh.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
For the stones therof plesiden thi seruauntis; and thei schulen haue merci on the lond therof.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
And, Lord, hethen men schulen drede thi name; and alle kingis of erthe schulen drede thi glori.
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
For the Lord hath bildid Sion; and he schal be seen in his glorie.
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
He bihelde on the preier of meke men; and he dispiside not the preier of hem.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Be these thingis writun in an othere generacioun; and the puple that schal be maad schal preise the Lord.
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
For he bihelde fro his hiye hooli place; the Lord lokide fro heuene in to erthe.
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
For to here the weilingis of feterid men; and for to vnbynde the sones of slayn men.
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
That thei telle in Sion the name of the Lord; and his preising in Jerusalem.
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
In gaderinge togidere puplis in to oon; and kingis, that thei serue the Lord.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
It answeride to hym in the weie of his vertu; Telle thou to me the fewnesse of my daies.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Ayenclepe thou not me in the myddil of my daies; thi yeris ben in generacioun and in to generacioun.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Lord, thou foundidist the erthe in the bigynnyng; and heuenes ben the werkis of thin hondis.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
Tho schulen perische, but thou dwellist perfitli; and alle schulen wexe eelde as a clooth. And thou schalt chaunge hem as an hiling, and tho schulen be chaungid;
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
but thou art the same thi silf, and thi yeeris schulen not faile.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
The sones of thi seruauntis schulen dwelle; and the seed of hem schal be dressid in to the world.
