Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
A Prayer of the afflicted, when he is overwhelmed, and poureth out his complaint before the LORD. Hear my prayer, O LORD, and let my cry come unto thee.
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Hide not thy face from me in the day of my distress: incline thine ear unto me; in the day when I call answer me speedily.
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
For my days consume away like smoke, and my bones are burned as a firebrand.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
My heart is smitten like grass, and withered; for I forget to eat my bread.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
By reason of the voice of my groaning my bones cleave to my flesh.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
I am like a pelican of the wilderness; I am become as an owl of the waste places.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
I watch, and am become like a sparrow that is alone upon the housetop.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Mine enemies reproach me all the day; they that are mad against me do curse by me.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
For I have eaten ashes like bread, and mingled my drink with weeping.
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
Because of thine indignation and thy wrath: for thou hast taken me up, and cast me away.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
My days are like a shadow that declineth; and I am withered like grass.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
But thou, O LORD, shalt abide for ever; and thy memorial unto all generations.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Thou shalt arise, and have mercy upon Zion: for it is time to have pity upon her, yea, the set time is come.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
For thy servants take pleasure in her stones, and have pity upon her dust.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
So the nations shall fear the name of the LORD, and all the kings of the earth thy glory:
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
For the LORD hath built up Zion, he hath appeared in his glory;
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
He hath regarded the prayer of the destitute, and hath not despised their prayer.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
This shall be written for the generation to come: and a people which shall be created shall praise the LORD.
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
For he hath looked down from the height of his sanctuary; from heaven did the LORD behold the earth;
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
To hear the sighing of the prisoner; to loose those that are appointed to death;
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
That men may declare the name of the LORD in Zion, and his praise in Jerusalem;
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
When the peoples are gathered together, and the kingdoms, to serve the LORD.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
He weakened my strength in the way; he shortened my days.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
I said, O my God, take me not away in the midst of my days: thy years are throughout all generations.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Of old hast thou laid the foundation of the earth; and the heavens are the work of thy hands.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
They shall perish, but thou shalt endure: yea, all of them shall wax old like a garment; as a vesture shalt thou change them, and they shall be changed:
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
But thou art the same, and thy years shall have no end.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
The children of thy servants shall continue, and their seed shall be established before thee.
