Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
The prayer: for a weary and suffering person who pours out their grief to the Lord. Hear my prayer, O Lord; let my cry for help come to you.
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Hide not your face from me in the day of my distress. Incline your ear to me: when I call, answer me speedily.
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
For my days pass away like smoke: my bones are burned through as with fire.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
My heart is scorched, withered like grass; I forget to eat my bread.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
By reason of my loud groaning, my flesh clings to my bones.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Like a desert-owl of the wilderness, like an owl among ruins am I.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
I make my sleepless lament like a bird on the house-top alone.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
All the day wild foes revile me, using my name for a curse.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
For ashes have been my bread, and tears have been mixed with my cup.
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
Because of your passionate anger, you did raise me, then hurl me to the ground.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
My days come to an end, shadows lengthen, I wither like grass.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
But you, O Lord, are enthroned forever, your fame endures to all generations.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
You will arise and have pity on Zion; it’s time to be gracious; her hour has come.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
For even her stones are dear to your servants, even the dust of her ruins they look on with love.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
Then the nations will revere the name of the Lord and all the kings of the earth his glory,
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
when the Lord shall have built up Zion, and revealed himself in his glory,
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
in response to the prayer of the destitute, whose prayer he will not despise.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Let this be recorded for ages to come, that the Lord may be praised by a people yet unborn.
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
For he shall look down from his holy height, from the heavens the Lord will gaze on the earth,
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
to hear the groans of the prisoner, to free those who are doomed to die;
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
that people may recount the Lord’s fame in Zion, and the praise of him in Jerusalem,
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
when the nations are gathered together, and the kingdoms, to worship the Lord.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
He has broken my strength on the way, he has shortened my days.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
I will say, ‘My God, take me not hence in the midst of my days. ‘Your years endure age after age.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Of old you have founded the earth, and the heavens are the work of your hands.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
They shall perish; but you do stand. They shall all wax old like a garment, and change as a robe you will change them.
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
But you are the same, your years are endless.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
The children of your servants abide, evermore shall their seed be before you.’
