Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
Hear my prayer, O YHWH, and let my cry come unto thee.
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Hide not thy face from me in the day when I am in trouble; incline thine ear unto me: in the day when I call answer me speedily.
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
For my days are consumed like smoke, and my bones are burned as an hearth.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
My heart is smitten, and withered like grass; so that I forget to eat my bread.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
By reason of the voice of my groaning my bones cleave to my skin.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
I am like a pelican of the wilderness: I am like an owl of the desert.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
I watch, and am as a sparrow alone upon the house top.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Mine enemies reproach me all the day; and they that are mad against me are sworn against me.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
For I have eaten ashes like bread, and mingled my drink with weeping,
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
Because of thine indignation and thy wrath: for thou hast lifted me up, and cast me down.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
My days are like a shadow that declineth; and I am withered like grass.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
But thou, O YHWH, shalt endure for ever; and thy remembrance unto all generations.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Thou shalt arise, and have mercy upon Zion: for the time to favour her, yea, the set time, is come.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
For thy servants take pleasure in her stones, and favour the dust thereof.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
So the heathen shall fear the name of YHWH, and all the kings of the earth thy glory.
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
When YHWH shall build up Zion, he shall appear in his glory.
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
He will regard the prayer of the destitute, and not despise their prayer.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
This shall be written for the generation to come: and the people which shall be created shall praise YAH.
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
For he hath looked down from the height of his sanctuary; from heaven did YHWH behold the earth;
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
To hear the groaning of the prisoner; to loose those that are appointed to death;
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
To declare the name of YHWH in Zion, and his praise in Jerusalem;
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
When the people are gathered together, and the kingdoms, to serve YHWH.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
He weakened my strength in the way; he shortened my days.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
I said, O my El, take me not away in the midst of my days: thy years are throughout all generations.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Of old hast thou laid the foundation of the earth: and the heavens are the work of thy hands.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
They shall perish, but thou shalt endure: yea, all of them shall wax old like a garment; as a vesture shalt thou change them, and they shall be changed:
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
But thou art the same, and thy years shall have no end.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
The children of thy servants shall continue, and their seed shall be established before thee.
