Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
The prayer of the poor man, when he was anxious, and poured out his supplication before the Lord. Hear, O Lord, my prayer: and let my cry come to thee.
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Turn not away thy face from me: in the day when I am in trouble, incline thy ear to me. In what day soever I shall call upon thee, hear me speedily.
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
For my days are vanished like smoke: and my bones are grown dry like fuel for the fire.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
I am smitten as grass, and my heart is withered: because I forgot to eat my bread.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
Through the voice of my groaning, my bone hath cleaved to my flesh.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
I am become like to a pelican of the wilderness: I am like a night raven in the house.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
I have watched, and am become as a sparrow all alone on the housetop.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
All the day long my enemies reproached me: and they that praised me did swear against me.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
For I did eat ashes like bread, and mingled my drink with weeping.
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
Because of thy anger and indignation: for having lifted me up thou hast thrown me down.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
My days have declined like a shadow, and I am withered like grass.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
But thou, O Lord, endurest for ever: and thy memorial to all generations.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Thou shalt arise and have mercy on Sion: for it is time to have mercy on it, for the time is come.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
For the stones thereof have pleased thy servants: and they shall have pity on the earth thereof.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
And the Gentiles shall fear thy name, O Lord, and all the kings of the earth thy glory.
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
For the Lord hath built up Sion: and he shall be seen in his glory.
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
He hath had regard to the prayer of the humble: and he hath not despised their petition.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Let these things be written unto another generation: and the people that shall be created shall praise the Lord:
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
Because he hath looked forth from his high sanctuary: from heaven the Lord hath looked upon the earth.
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
That he might hear the groans of them that are in fetters: that he might release the children of the slain:
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
That they may declare the name of the Lord in Sion: and his praise in Jerusalem;
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
When the people assemble together, and kings, to serve the Lord.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
He answered him in the way of his strength: Declare unto me the fewness of my days.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Call me not away in the midst of my days: thy years are unto generation and generation.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
In the beginning, O Lord, thou foundedst the earth: and the heavens are the works of thy hands.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
They shall perish but thou remainest: and all of them shall grow old like a garment: And as a vesture thou shalt change them, and they shall be changed.
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
But thou art always the selfsame, and thy years shall not fail.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
The children of thy servants shall continue: and their seed shall be directed for ever.
