Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
A Prayer for the Poor; when he is deeply afflicted, and pours out his supplication before the Lord. Hear my prayer, O Lord, and let my cry come to you.
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Turn not away your face from me: in the day [when] I am afflicted, incline your ear to me: in the day [when] I shall call upon you, speedily hear me.
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
For my days have vanished like smoke, and my bones have been parched like a stick.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
I am blighted like grass, and my heart is dried up; for I have forgotten to eat my bread.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
By reason of the voice of my groaning, my bone has cleaved to my flesh.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
I have become like a pelican of the wilderness;
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
I have become like an owl in a ruined house. I have watched, and am become as a sparrow dwelling alone on a roof.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
All the day long mine enemies have reproached me; and they that praised me have sworn against me.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
For I have eaten ashes as it were bread, and mingled my drink with weeping;
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
because of your anger and your wrath: for you have lifted me up, and dashed me down.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
My days have declined like a shadow; and I am withered like grass.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
But you, Lord, endure for ever, and your memorial to generation and generation.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
You shall arise, and have mercy upon Sion: for [it is] time to have mercy upon her, for the set time is come.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
For your servants have taken pleasure in her stones, and they shall pity her dust.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
So the nations shall fear your name, O Lord, and all kings your glory.
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
For the Lord shall build up Sion, and shall appear in his glory.
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
He has had regard to the prayer of the lowly, and has not despised their petition.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Let this be written for another generation; and the people that shall be created shall praise the Lord.
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
For he has looked out from the height of his sanctuary; the Lord looked upon the earth from heaven;
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
to hear the groaning of the fettered ones, to loosen the sons of the slain;
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
to proclaim the name of the Lord in Sion, and his praise in Jerusalem;
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
when the people are gathered together, and the kings, to serve the Lord.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
He answered him in the way of his strength: tell me the fewness of my days.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Take me not away in the midst of my days: your years [are] through all generations.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
In the beginning you, O Lord, did lay the foundation of the earth; and the heavens are the works of your hands.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
They shall perish, but you remain: and [they all] shall wax old as a garment; and as a vesture shall you fold them, and they shall be changed.
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
But you are the same, and your years shall not fail.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
The children of your servants shall dwell [securely], and their seed shall prosper for ever.
