Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
En elendigs Bøn, naar han forsmægter og udøser sin Klage for Herrens Ansigt.
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Herre! hør min Bøn og lad mit Raab komme til dig.
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
Skjul ikke dit Ansigt for mig paa den Dag, jeg er i Angest; bøj dit Øre til mig; paa den Dag jeg paakalder, skynd dig og bønhør mig!
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
Thi mine Dage ere gaaede op i Røg, og mine Ben ere brændte som et Brandsted.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
Mit Hjerte er rammet og tørret som en Urt; thi jeg har glemt at æde mit Brød.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Formedelst mine Klageraab hænge mine Ben ved mit Kød.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
Jeg er bleven lig en Rørdrum i Ørken; jeg er bleven som en Ugle i det øde.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Jeg vaager og er bleven som en enlig Spurv paa Taget.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
Mine Fjender have haanet mig den ganske Dag, de, som rase imod mig, sværge ved mig.
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
Thi jeg har tæret Aske som Brød og blandet min Drik med Graad
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
for din Vredens og din Fortørnelses Skyld; thi du løftede mig op og kastede mig bort.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
Mine Dage are som en Skygge, der hælder, og jeg tørres som en Urt.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Men du, Herre! bliver evindelig, og din Ihukommelse fra Slægt til Slægt.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
Du vil gøre dig rede, du vil forbarme dig over Zion; thi det er paa Tide, at du er den naadig; thi den bestemte Tid er kommen.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
Thi dine Tjenere hænge med Behag ved dens Stene, og de have Medynk med dens Støv.
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
Og Hedningerne skulle frygte Herrens Navn, og alle Kongerne paa Jorden din Ære;
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
thi Herren har bygget Zion og har ladet sig se i sin Herlighed.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Han har vendt sit Ansigt til den enliges Bøn og ikke foragtet deres Bøn.
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
Dette skal skrives for den kommende Slægt; og det Folk, som skabes, skal love Herren.
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
Thi han saa ned fra sin Helligdoms Højsæde; Herren saa fra Himmelen til Jorden
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
for at høre den bundnes Jamren, for at løse Dødsens Børn,
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
for at de kunde forkynde Herrens Navn i Zion og hans Pris i Jerusalem,
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
naar Folkene samles til Hobe og Rigerne til at tjene Herren.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Han har ydmyget min Kraft paa Vejen, han har forkortet mine Dage.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Jeg siger: Min Gud! tag mig ikke bort midt i mine Dage, dine Aar vare fra Slægt til Slægt.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
Du grundfæstede fordum Jorden, og Himlene er dine Hænders Gerning.
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
De skulle forgaa; men du bestaar; og de skulle alle blive gamle som et Klædebon; du skal omskifte dem som en Klædning, og de omskiftes.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
Men du er den samme, og dine Aar faa ingen Ende. Dine Tjeneres Børn skulle fæste Bo, og deres Sæd skal stadfæstes for dit Ansigt.
