< Zsoltárok 102 >
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
Modlitba chudého, když sevřín jsa, před Hospodinem vylévá žádosti své. Hospodine, slyš modlitbu mou, a volání mé přijdiž k tobě.
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Neskrývej tváři své přede mnou, v den ssoužení mého nakloň ke mně ucha svého; když k tobě volám, rychle vyslyš mne.
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
Nebo mizejí jako dým dnové moji, a kosti mé jako ohniště vypáleny jsou.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
Poraženo jest jako bylina, a usvadlo srdce mé, tak že jsem chleba svého jísti zapomenul.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
Od hlasu lkání mého přilnuly kosti mé k kůži mé.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Podobný jsem učiněn pelikánu na poušti, jsem jako výr na pustinách.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
Bdím, a jsem jako vrabec osamělý na střeše.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Každý den utrhají mi nepřátelé moji, a posměvači moji proklínají mnou.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
Nebo jídám popel jako chléb, a k nápoji svému slz přiměšuji,
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
Pro rozhněvání tvé a zažžený hněv tvůj; nebo zdvihna mne, hodils mnou.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
Dnové moji jsou jako stín nachýlený, a já jako tráva usvadl jsem.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
Ale ty, Hospodine, na věky zůstáváš, a památka tvá od národu až do pronárodu.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Ty povstana, smiluješ se nad Sionem, nebo čas jest učiniti milost jemu, a čas uložený přišel.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
Nebo líbost mají služebníci tvoji v kamení jeho, a nad prachem jeho slitují se,
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
Aby se báli pohané jména Hospodinova, a všickni králové země slávy tvé,
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
Když by Hospodin vzdělal Sion, a ukázal se v slávě své,
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
Když by popatřil k modlitbě poníženého lidu, nepohrdaje modlitbou jejich.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Budeť to zapsáno pro budoucí potomky, a lid, kterýž má stvořen býti, chváliti bude Hospodina,
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
Že shlédl s výsosti svatosti své. Hospodin s nebe na zemi že popatřil,
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
Aby vyslyšel vzdychání vězňů, a rozvázal ty, kteříž již k smrti oddání byli,
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
Aby vypravovali na Sionu jméno Hospodinovo, a chválu jeho v Jeruzalémě,
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
Když se spolu shromáždí národové a království, aby sloužili Hospodinu.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
Ztrápilť jest na cestě sílu mou, ukrátil dnů mých,
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Až jsem řekl: Můj Bože, nebeř mne u prostřed dnů mých; od národu zajisté až do pronárodu jsou léta tvá,
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
I prvé nežlis založil zemi, a dílo rukou svých, nebesa.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
Onať pominou, ty pak zůstáváš; všecky ty věci jako roucho zvetšejí, jako oděv změníš je, a změněny budou.
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
Ty pak jsi tentýž, a léta tvá nikdy nepřestanou.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
Synové služebníků tvých bydliti budou, a símě jejich zmocní se před tebou.