Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
Dungga ang akong pag-ampo, Yahweh; dungga ang akong paghilak kanimo.
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Ayaw tagoi ang imong panagway gikan kanako sa panahon sa akong kalisdanan. Pamatia ako. Sa dihang motawag ako kanimo, tubaga dayon ako.
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
Kay ang akong adlaw lumalabay lamang sama sa aso, ug ang akong mga bukog daw nasunog sa kalayo.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
Nadugmok ang akong kasingkasing, ug sama ako sa sagbot nga nalaya. Nakalimot ako sa pagkaon sa bisan unsa nga pagkaon.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
Sa padayon kong pag-agulo, naniwang ako pag-ayo.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Sama ako sa pilicano sa kamingawan, ug nahisama ako sa kwago nga anaa sa kadaot.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
Nagatukaw ako sama sa biniyaan nga langgam, nga nag-inusara sa atop.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Gihagit ako sa akong mga kaaway sa tibuok adlaw; ug kadtong nagbugalbugal kanako ginamit ang akong ngalan sa pagpanunglo.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
Nagkaon ako ug abo sama sa tinapay ug nasagolan ang akong imnonon sa mga luha.
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
Tungod sa imong hilabihan nga kasuko, gialsa mo ako aron ibundak.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
Ang akong mga adlaw sama sa anino nga mahanaw, ug malaya ako sama sa sagbot.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
Apan ikaw, Yahweh, magpabilin sa walay kataposan, ug ang imong kabantogan alang sa tanang kaliwatan.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Motindog ka ug kaluy-an ang Zion. Karon ang takna nga maluoy ka kaniya; ang gitagana nga takna miabot na.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
Kay ang imong mga sulugoon nagpugong sa ilang mga pinalanggang mga bato ug naluoy alang sa abog sa iyang kadaot.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
Ang kanasoran magpasidungog sa imong ngalan, Yahweh, ug ang tanang mga hari sa kalibotan magatahod sa imong himaya.
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
Gitukod pag-usab ni Yahweh ang Zion ug magpakita diha sa iyang himaya.
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
Nianang tungora, pagatubagon niya ang pag-ampo sa mga kabos; dili niya isalikway ang ilang mga pag-ampo.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Kay nahisulat kini alang sa umaabot nga kaliwatan, ug ang mga tawo nga wala pa nahimugso magadayeg kang Yahweh.
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
Kay midungaw siya gikan sa habog nga balaang dapit; gikan sa langit nakita ni Yahweh ang kalibotan,
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
aron sa pagpaminaw sa agulo sa mga binilanggo, aron sa pagpagawas niadtong nasilotan sa kamatayon.
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
Unya imantala sa mga tawo ang ngalan ni Yahweh sa Zion ug ang iyang pagdayeg sa Jerusalem
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
sa dihang magatigom ang katawhan ug ang mga gingharian aron sa pag-alagad kang Yahweh.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
Gikuha niya ang akong kusog sa kinatung-an sa akong kinabuhi. Gipamubo niya ang akong mga adlaw.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Miingon ako, “Akong Dios, ayaw kuhaa ang akong kinabuhi sa akong pagkabatan-on; anaa ka sa tanang kaliwatan.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Kaniadto pa imo nang gipahimutang ang kalibotan; ang kalangitan mao ang buhat sa imong mga kamot.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
Mangahanaw (sila) apan ikaw magapabilin; mangadaan silang tanan sama sa panapton; sama sa bisti, pahawa-on mo (sila) ug mangahanaw (sila)
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
Apan ikaw mao lamang gihapon, ug walay kataposan ang imong katuigan.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
Ang mga anak sa imong mga sulugoon managpadayon, ug ang ilang mga kaliwatan magkinabuhi diha sa imong presensya.”
