Zsoltárok 101

1 Dávidtól. Zsoltár. Szeretetet és jogot hadd énekelek, neked, Örökkévaló, hadd zengek.

Ngizahlabela ngomusa lesahlulelo; ngizahlabela kuwe, Nkosi.

2 Hadd ügyelek gáncstalan útra – mikor jösz majd hozzám? Járni fogok szívem gáncstalanságában az én házamban.

Ngizaziphatha ngenhlakanipho ngendlela eqotho. Uzakuza nini kimi? Ngizahamba ngobuqotho benhliziyo yami phakathi kwendlu yami.

3 Nem tartok szemeim előtt alávaló dolgot; elpártolást elkövetni, azt gyűlölöm, rám ne ragadjon.

Kangiyikubeka phambi kwamehlo ami into embi. Ngiyakuzonda ukwenza kwabaphambukayo; kakuyikunamathela kimi.

4 Ferde szív távozzék tőlem, rosszról ne tudjak;

Inhliziyo ephambeneyo izasuka kimi; kangiyikumazi omubi.

5 ki titkon megszólja felebarátját, azt megsemmisítem, a büszke szeműt és telhetetlen szívűt, azt nem viselem el.

Ohleba umakhelwane wakhe ensitha, yena ngizamquma. Ophakeme ngamehlo, lolenhliziyo ezikhukhumezayo, yena kangiyikumvumela.

6 Szemeimet az ország híveire vetem, hogy velem lakjanak; ki gáncstalan úton jár, az szolgáljon engem.

Amehlo ami azakuba kwabathembekileyo belizwe, ukuze bahlale lami. Ohamba endleleni eqotho, yena uzangikhonza.

7 Ne lakjék az én házamban csalárdságot tevő, hazugságokat beszélő ne álljon meg szemeim előtt.

Owenza inkohliso kayikuhlala phakathi kwendlu yami; okhuluma amanga kayikuma phambi kwamehlo ami.

8 Reggelenként megsemmisítem mind az ország gonoszait, hogy kiirtsam az Örökkévaló városából azokat, kik jogtalant tesznek.

Insuku zonke ekuseni ngizabaquma bonke ababi belizwe, ukuze ngibaqume basuke emzini weNkosi bonke abenzi bobubi.