Zsoltárok 101

1 Dávidtól. Zsoltár. Szeretetet és jogot hadd énekelek, neked, Örökkévaló, hadd zengek.

Of David, a psalm. If kindness and justice I sing, making melody to you, Lord.

2 Hadd ügyelek gáncstalan útra – mikor jösz majd hozzám? Járni fogok szívem gáncstalanságában az én házamban.

I would look to the way that is blameless, and make it my own. Within my own house I would walk with an innocent heart.

3 Nem tartok szemeim előtt alávaló dolgot; elpártolást elkövetni, azt gyűlölöm, rám ne ragadjon.

I would never direct my eyes to a thing that is base. The impulse to stray I abhor it shall not cling to me.

4 Ferde szív távozzék tőlem, rosszról ne tudjak;

Far from me be perverseness of heart, or kinship with evil.

5 ki titkon megszólja felebarátját, azt megsemmisítem, a büszke szeműt és telhetetlen szívűt, azt nem viselem el.

Who slanders their neighbour in secret, I bring them to silence: haughty looks and proud hearts I will not abide.

6 Szemeimet az ország híveire vetem, hogy velem lakjanak; ki gáncstalan úton jár, az szolgáljon engem.

I will favour the true in the land, they shall live in my court. Those who walk in a way that is blameless will be my attendant.

7 Ne lakjék az én házamban csalárdságot tevő, hazugságokat beszélő ne álljon meg szemeim előtt.

No one will live in my house who practises guile. No one that speaks a lie will abide in my presence.

8 Reggelenként megsemmisítem mind az ország gonoszait, hogy kiirtsam az Örökkévaló városából azokat, kik jogtalant tesznek.

Morn by morn I will wholly wipe out all the bad in the land, and cut off from the Lord’s own city all workers of evil.