Zsoltárok 101

1 Dávidtól. Zsoltár. Szeretetet és jogot hadd énekelek, neked, Örökkévaló, hadd zengek.

A psalm for David himself. Mercy and judgment I will sing to thee, O Lord: I will sing,

2 Hadd ügyelek gáncstalan útra – mikor jösz majd hozzám? Járni fogok szívem gáncstalanságában az én házamban.

And I will understand in the unspotted way, when thou shalt come to me. I walked in the innocence of my heart, in the midst of my house.

3 Nem tartok szemeim előtt alávaló dolgot; elpártolást elkövetni, azt gyűlölöm, rám ne ragadjon.

I did not set before my eyes any unjust thing: I hated the workers of iniquities.

4 Ferde szív távozzék tőlem, rosszról ne tudjak;

The perverse heart did not cleave to me: and the malignant, that turned aside from me, I would not know.

5 ki titkon megszólja felebarátját, azt megsemmisítem, a büszke szeműt és telhetetlen szívűt, azt nem viselem el.

The man that in private detracted his neighbour, him did I persecute. With him that had a proud eye, and an unsatiable heart, I would not eat.

6 Szemeimet az ország híveire vetem, hogy velem lakjanak; ki gáncstalan úton jár, az szolgáljon engem.

My eyes were upon the faithful of the earth, to sit with me: the man that walked in the perfect way, he served me.

7 Ne lakjék az én házamban csalárdságot tevő, hazugságokat beszélő ne álljon meg szemeim előtt.

He that worketh pride shall not dwell in the midst of my house: he that speaketh unjust things did not prosper before my eyes.

8 Reggelenként megsemmisítem mind az ország gonoszait, hogy kiirtsam az Örökkévaló városából azokat, kik jogtalant tesznek.

In the morning I put to death all the wicked of the land: that I might cut off all the workers of iniquity from the city of the Lord.