Zsoltárok 10
1 Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?
¿POR qué estás lejos, oh Jehová, y te escondes en el tiempo de la tribulación?
2 A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.
Con arrogancia el malo persigue al pobre: serán cogidos en los artificios que han ideado.
3 Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.
Por cuanto se alaba el malo del deseo de su alma, y bendice al codicioso, [á quien] Jehová aborrece.
4 A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.
El malo, por la altivez de su rostro, no busca [á Dios]: no hay Dios [en] todos sus pensamientos.
5 Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.
Sus caminos son viciosos en todo tiempo: tus juicios [los tiene] muy lejos de su vista: echa bocanadas en [orden á] todos sus enemigos.
6 Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!
Dice en su corazón: No seré movido en ningún tiempo, ni jamás [me alcanzará] el infortunio.
7 Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.
Llena está su boca de maldición, y de engaños y fraude: debajo de su lengua, vejación y maldad.
8 Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.
Está en las guaridas de las aldeas: en los escondrijos mata al inocente: sus ojos están acechando al pobre.
9 Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.
Acecha en oculto, como el león desde su cama: acecha para arrebatar al pobre: arrebata al pobre trayéndolo á su red.
10 Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.
Encógese, agáchase, y caen en sus fuerzas muchos desdichados.
11 Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha.
Dice en su corazón: Dios está olvidado, ha encubierto su rostro; nunca lo verá.
12 Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!
Levántate, oh Jehová Dios, alza tu mano, no te olvides de los pobres.
13 Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?
¿Por qué irrita el malo á Dios? En su corazón ha dicho que no [lo] inquirirás.
14 Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.
Tú [lo] tienes visto: porque tú miras el trabajo, y la vejación, para vengar[le] por tu mano: á ti se acoge el pobre, tú eres el amparo del huérfano.
15 Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.
Quebranta el brazo del malo: del maligno buscarás su maldad, hasta que ninguna halles.
16 Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.
Jehová, Rey eterno y perpetuo; de su tierra fueron destruídas las gentes.
17 Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;
El deseo de los humildes oíste, oh Jehová: tú dispones su corazón, y haces atento tu oído;
18 hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.
Para juzgar al huérfano y al pobre, á fin de que no vuelva más á hacer violencia el hombre de la tierra.
