Zsoltárok 10
1 Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?
Why stand you afar off, O Lord? [why] do you overlook [us] in times of need, in affliction?
2 A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.
While the ungodly one acts proudly, the poor is hotly pursued: [the wicked] are taken in the crafty counsels which they imagine.
3 Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.
Because the sinner praises himself for the desires of his heart; and the unjust one blesses himself.
4 A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.
The sinner has provoked the Lord: according to the abundance of his pride he will not seek after [him]: God is not before him.
5 Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.
His ways are profane at all times; your judgments are removed from before him: he will gain the mastery over all his enemies.
6 Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!
For he has said in his heart, I shall not be moved, [continuing] without evil from generation to generation.
7 Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.
Whose mouth is full of cursing, and bitterness, and fraud: under his tongue are trouble and pain.
8 Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.
He lies in wait with rich [men] in secret places, in order to kill the innocent: his eyes are set against the poor.
9 Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.
He lies in wait in secret as a lion in his den: he lies in wait to ravish the poor, to ravish the poor when he draws him [after him]: he will bring him down in his snare.
10 Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.
He will bow down and fall when he has mastered the poor.
11 Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha.
For he has said in his heart, God has forgotten: he has turned away his face so as never to look.
12 Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!
Arise, O Lord God; let your hand be lifted up: forget not the poor.
13 Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?
Therefore, has the wicked provoked God? for he has said in his heart, He will not require [it].
14 Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.
You see [it]; for you do observe trouble and wrath, to deliver them into your hands: the poor has been left to you; you were a helper to the orphan.
15 Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.
Break you the arm of the sinner and wicked man: his sin shall be sought for, and shall not be found.
16 Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.
The Lord shall reign for ever, even for ever and ever: you Gentiles shall perish out his land.
17 Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;
The Lord has heard the desire of the poor: your ear has inclined to the preparation of their heart;
18 hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.
to plead for the orphan and afflicted, that man may no more boast upon the earth.
