Zsoltárok 10
1 Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?
Why standest thou afar off, O Yhwh? why hidest thou thyself in times of trouble?
2 A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.
The wicked in his pride doth persecute the poor: let them be taken in the devices that they have imagined.
3 Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.
For the wicked boasteth of his heart’s desire, and blesseth the covetous, whom Yhwh abhorreth.
4 A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.
The wicked, through the pride of his countenance, will not seek after God: God is not in all his thoughts.
5 Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.
His ways are always grievous; thy judgments are far above out of his sight: as for all his enemies, he puffeth at them.
6 Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!
He hath said in his heart, I shall not be moved: for I shall never be in adversity.
7 Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.
His mouth is full of cursing and deceit and fraud: under his tongue is mischief and vanity.
8 Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.
He sitteth in the lurking places of the villages: in the secret places doth he murder the innocent: his eyes are privily set against the poor.
9 Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.
He lieth in wait secretly as a lion in his den: he lieth in wait to catch the poor: he doth catch the poor, when he draweth him into his net.
10 Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.
He croucheth, and humbleth himself, that the poor may fall by his strong ones.
11 Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha.
He hath said in his heart, God hath forgotten: he hideth his face; he will never see it.
12 Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!
Arise, O Yhwh; O God, lift up thine hand: forget not the humble.
13 Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?
Wherefore doth the wicked contemn God? he hath said in his heart, Thou wilt not require it.
14 Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.
Thou hast seen it; for thou beholdest mischief and spite, to requite it with thy hand: the poor committeth himself unto thee; thou art the helper of the fatherless.
15 Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.
Break thou the arm of the wicked and the evil man: seek out his wickedness till thou find none.
16 Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.
Yhwh is King for ever and ever: the heathen are perished out of his land.
17 Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;
Yhwh, thou hast heard the desire of the humble: thou wilt prepare their heart, thou wilt cause thine ear to hear:
18 hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.
To judge the fatherless and the oppressed, that the man of the earth may no more oppress.
