Zsoltárok 10
1 Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?
Why standest Thou afar off, O LORD? Why hidest Thou Thyself in times of trouble?
2 A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.
Through the pride of the wicked the poor is hotly pursued, they are taken in the devices that they have imagined.
3 Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.
For the wicked boasteth of his heart's desire, and the covetous vaunteth himself, though he contemn the LORD.
4 A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.
The wicked, in the pride of his countenance, saith: 'He will not require'; all his thoughts are: 'There is no God.'
5 Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.
His ways prosper at all times; Thy judgments are far above out of his sight; as for all his adversaries, he puffeth at them.
6 Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!
He saith in his heart: 'I shall not be moved, I who to all generations shall not be in adversity.'
7 Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.
His mouth is full of cursing and deceit and oppression; under his tongue is mischief and iniquity.
8 Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.
He sitteth in the lurking-places of the villages; in secret places doth he slay the innocent; his eyes are on the watch for the helpless.
9 Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.
He lieth in wait in a secret place as a lion in his lair, he lieth in wait to catch the poor; he doth catch the poor, when he draweth him up in his net.
10 Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.
He croucheth, he boweth down, and the helpless fall into his mighty claws.
11 Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha.
He hath said in his heart: 'God hath forgotten; He hideth His face; He will never see.'
12 Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!
Arise, O LORD; O God, lift up Thy hand; forget not the humble.
13 Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?
Wherefore doth the wicked contemn God, and say in his heart: 'Thou wilt not require'?
14 Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.
Thou hast seen; for Thou beholdest trouble and vexation, to requite them with Thy hand; unto Thee the helpless committeth himself; Thou hast been the helper of the fatherless.
15 Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.
Break Thou the arm of the wicked; and as for the evil man, search out his wickedness, till none be found.
16 Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.
The LORD is King for ever and ever; the nations are perished out of His land.
17 Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;
LORD, Thou hast heard the desire of the humble: Thou wilt direct their heart, Thou wilt cause Thine ear to attend;
18 hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.
To right the fatherless and the oppressed, that man who is of the earth may be terrible no more.
