Zsoltárok 10
1 Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?
Why standest thou farre off, O Lord, and hidest thee in due time, euen in affliction?
2 A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.
The wicked with pride doeth persecute the poore: let them be taken in the craftes that they haue imagined.
3 Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.
For the wicked hath made boast of his owne heartes desire, and the couetous blesseth himselfe: he contemneth the Lord.
4 A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.
The wicked is so proude that hee seeketh not for God: hee thinketh alwayes, There is no God.
5 Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.
His wayes alway prosper: thy iudgements are hie aboue his sight: therefore defieth he all his enemies.
6 Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!
He saith in his heart, I shall neuer be moued, nor be in danger.
7 Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.
His mouth is full of cursing and deceite and fraude: vnder his tongue is mischiefe and iniquitie.
8 Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.
He lieth in waite in the villages: in the secret places doeth hee murder the innocent: his eyes are bent against the poore.
9 Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.
He lyeth in waite secretly, euen as a lyon in his denne: he lyeth in waite to spoyle the poore: he doeth spoyle the poore, when he draweth him into his net.
10 Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.
He croucheth and boweth: therefore heaps of the poore doe fall by his might.
11 Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha.
He hath said in his heart, God hath forgotten, he hideth away his face, and will neuer see.
12 Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!
Arise, O Lord God: lift vp thine hande: forget not the poore.
13 Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?
Wherefore doeth the wicked contemne God? he saith in his heart, Thou wilt not regard.
14 Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.
Yet thou hast seene it: for thou beholdest mischiefe and wrong, that thou mayest take it into thine handes: the poore committeth himselfe vnto thee: for thou art the helper of the fatherlesse.
15 Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.
Breake thou the arme of the wicked and malicious: searche his wickednes, and thou shalt finde none.
16 Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.
The Lord is King for euer and euer: the heathen are destroyed foorth of his land.
17 Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;
Lord, thou hast heard the desire of the poore: thou preparest their heart: thou bendest thine eare to them,
18 hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.
To iudge the fatherlesse and poore, that earthly man cause to feare no more.
