< Zsoltárok 1 >
1 Boldog a férfi, a ki nem járt gonoszok tanácsán, sem vétkesek útján nem állt, sem csúfolók ülésében nem ült;
ʻOku monūʻia ʻae tangata ʻoku ʻikai ʻeveʻeva ʻi he fakakaukau ʻae angakovi, pe tuʻu ʻi he hala ʻoe kau angahala, pe nofo ʻi he nofoʻa ʻoe manuki.
2 hanem az Örökkévaló tanában telik kedve és az ő tanáról elmélkedik nappal és éjjel.
Ka ko ʻene fiefia ʻoku ʻi he fono ʻa Sihova; pea ko ʻene fono ʻoku ne fakalaulauloto ai ʻi he ʻaho mo e pō.
3 Olyan lesz, mint vízerek mellé ültetett fa, mely gyümölcsét megadja a maga idejében, és levele nem hervad el; És mindenben, a mit tesz, szerencsés lesz.
Pea ʻe tatau ia mo e ʻakau kuo tō ki he veʻe vaitafe, ʻaia ʻoku ʻomi hono fua ʻi hono faʻahitaʻu; pea ko hono lau foki ʻe ʻikai mae; pea ko ia kotoa pē ʻoku ne fai ʻe monūʻia.
4 Nem így a gonoszok; hanem mint a polyva ők, melyet elhajt a szél.
ʻOku ʻikai pehē ʻae angakovi: ka ʻoku tatau ia mo e kafukafu ʻaia ʻoku vilingia, ʻi he matangi.
5 Azért nem állanak meg a gonoszok az ítéletben és a vétkesek az igazak községében.
Ko ia ʻe ʻikai tuʻu ʻae angakovi ʻi he fakamaau, pe ko e angahala ʻi he fakataha ʻoe māʻoniʻoni.
6 Mert ismeri az Örökkévaló az igazak útját, míg a gonoszok útja elvész.
He ʻoku ʻilo ʻe Sihova ʻae hala ʻoe māʻoniʻoni: ka ko e hala ʻoe angakovi ʻe ʻauha ia.