Zsoltárok 1

1 Boldog a férfi, a ki nem járt gonoszok tanácsán, sem vétkesek útján nem állt, sem csúfolók ülésében nem ült;

Kefo avu'ava'ma nehaza vahe'mokizmi kea amage'ontege, kumi'ma nehaza vahe'mokizmi zamage ontege, mani'ne'za Anumzamofoma kiza zokago kema hunentaza vahe'enema nomaniza vahe'mo'za asomu eri'za muse hugahaze.

2 hanem az Örökkévaló tanában telik kedve és az ő tanáról elmélkedik nappal és éjjel.

Ra Anumzamofo kasegema avesi avesi hunenteno, masane haninema agesa are'are'ma ana kasegegu'ma nehia vahe'mo'a,

3 Olyan lesz, mint vízerek mellé ültetett fa, mely gyümölcsét megadja a maga idejében, és levele nem hervad el; És mindenben, a mit tesz, szerencsés lesz.

tinkenare me'nea zafamo'ma kna fatgo'are raga'a knare huno renentegeno, ani'na'amo'a harari osu tretre huno meankna huno, maka zama hania zamo'a knare zanke hugahie.

4 Nem így a gonoszok; hanem mint a polyva ők, melyet elhajt a szél.

Hagi kefo zamavu'zamava'ma nehaza vahe'mo'za anara osugahazanki, zaho'mo witi hona'a eri hareno viankna hugahaze.

5 Azért nem állanak meg a gonoszok az ítéletben és a vétkesek az igazak községében.

E'ina hu'negu kefo avu'ava'ma nehaza vahe'mota Anumzamo'ma keagama refkohu trate'ma mani'neno keagama refko huramantesigeta anankeaga agatenoresageno, kumi'ma nehaza vahe'mo'zanena fatgo zamavu'zamava'ma nehaza vahe kevufina omanigahaze.

6 Mert ismeri az Örökkévaló az igazak útját, míg a gonoszok útja elvész.

Na'ankure fatgo avu'ava'ma nehaza vahe'mokizmia Ra Anumzamo'a kegava huzmantegahianki, kefo avu'ava'ma nehaza vahe'mo'za haviza hu'za fanane hugahaze.