< Példabeszédek 9 >
1 Bölcsesség fölépítette házát, kivágta oszlopait, hetet.
sapientia aedificavit sibi domum excidit columnas septem
2 Levágta a lakomájára valót, töltötte borát, el is rendezte asztalát.
immolavit victimas suas miscuit vinum et proposuit mensam suam
3 Küldte leányzóit, vendégeket hí meg a város magaslatainak tetején.
misit ancillas suas ut vocarent ad arcem et ad moenia civitatis
4 Ki együgyű, térjen ide; esztelen – annak mondja:
si quis est parvulus veniat ad me et insipientibus locuta est
5 Jertek, egyetek kenyeremből és igyatok a borból, melyet töltöttem!
venite comedite panem meum et bibite vinum quod miscui vobis
6 Hagyjátok az együgyűséget, hogy éljetek és haladjatok az értelem útján.
relinquite infantiam et vivite et ambulate per vias prudentiae
7 A ki csúfolót oktat, szégyent szerez magának, s a ki gonoszt megint, hibát önmagának.
qui erudit derisorem ipse sibi facit iniuriam et qui arguit impium generat maculam sibi
8 Ne intsd meg a csúfolót, nehogy meggyűlöljön, intsd meg a bölcset és megszeret téged.
noli arguere derisorem ne oderit te argue sapientem et diliget te
9 Adj a bölcsnek és még bölcsebb lesz, tudasd az igazzal és gyarapodik tanulságban.
da sapienti et addetur ei sapientia doce iustum et festinabit accipere
10 A bölcsesség kezdete az istenfélelem, és a Szentnek megismerése értelem.
principium sapientiae timor Domini et scientia sanctorum prudentia
11 Mert általam sokasodnak napjaid és meggyarapodnak a te életed évei.
per me enim multiplicabuntur dies tui et addentur tibi anni vitae
12 Ha bölcs lettél, magadnak lettél bölcs, s ha csúfoló lettél, egyedül te viseled.
si sapiens fueris tibimet ipsi eris si inlusor solus portabis malum
13 Balgaság asszony zajongó, együgyű és mitsem tud.
mulier stulta et clamosa plenaque inlecebris et nihil omnino sciens
14 Háza bejáratába ül, székre, a város magaslatain,
sedit in foribus domus suae super sellam in excelso urbis loco
15 hogy meghívja az úton arra menőket, kik egyenesen járnak ösvényeiken.
ut vocaret transeuntes viam et pergentes itinere suo
16 Ki együgyű, térjen ide, és esztelen – annak mondja:
quis est parvulus declinet ad me et vecordi locuta est
17 Lopott víz édes és titkosság kenyere kellemes!
aquae furtivae dulciores sunt et panis absconditus suavior
18 És nem tudja, hogy árnyak vannak ott, az alvilág mélységeiben vannak meghívottjai. (Sheol )
et ignoravit quod gigantes ibi sint et in profundis inferni convivae eius (Sheol )