Példabeszédek 9
1 Bölcsesség fölépítette házát, kivágta oszlopait, hetet.
[Sapientia ædificavit sibi domum: excidit columnas septem.
2 Levágta a lakomájára valót, töltötte borát, el is rendezte asztalát.
Immolavit victimas suas, miscuit vinum, et proposuit mensam suam.
3 Küldte leányzóit, vendégeket hí meg a város magaslatainak tetején.
Misit ancillas suas ut vocarent ad arcem et ad mœnia civitatis.
4 Ki együgyű, térjen ide; esztelen – annak mondja:
Si quis est parvulus, veniat ad me. Et insipientibus locuta est:
5 Jertek, egyetek kenyeremből és igyatok a borból, melyet töltöttem!
Venite, comedite panem meum, et bibite vinum quod miscui vobis.
6 Hagyjátok az együgyűséget, hogy éljetek és haladjatok az értelem útján.
Relinquite infantiam, et vivite, et ambulate per vias prudentiæ.]
7 A ki csúfolót oktat, szégyent szerez magának, s a ki gonoszt megint, hibát önmagának.
[Qui erudit derisorem, ipse injuriam sibi facit, et qui arguit impium, sibi maculam generat.
8 Ne intsd meg a csúfolót, nehogy meggyűlöljön, intsd meg a bölcset és megszeret téged.
Noli arguere derisorem, ne oderit te: argue sapientem, et diliget te.
9 Adj a bölcsnek és még bölcsebb lesz, tudasd az igazzal és gyarapodik tanulságban.
Da sapienti occasionem, et addetur ei sapientia; doce justum, et festinabit accipere.
10 A bölcsesség kezdete az istenfélelem, és a Szentnek megismerése értelem.
Principium sapientiæ timor Domini, et scientia sanctorum prudentia.
11 Mert általam sokasodnak napjaid és meggyarapodnak a te életed évei.
Per me enim multiplicabuntur dies tui, et addentur tibi anni vitæ.
12 Ha bölcs lettél, magadnak lettél bölcs, s ha csúfoló lettél, egyedül te viseled.
Si sapiens fueris, tibimetipsi eris; si autem illusor, solus portabis malum.]
13 Balgaság asszony zajongó, együgyű és mitsem tud.
[Mulier stulta et clamosa, plenaque illecebris, et nihil omnino sciens,
14 Háza bejáratába ül, székre, a város magaslatain,
sedit in foribus domus suæ, super sellam in excelso urbis loco,
15 hogy meghívja az úton arra menőket, kik egyenesen járnak ösvényeiken.
ut vocaret transeuntes per viam, et pergentes itinere suo:
16 Ki együgyű, térjen ide, és esztelen – annak mondja:
Qui est parvulus declinet ad me. Et vecordi locuta est:
17 Lopott víz édes és titkosság kenyere kellemes!
Aquæ furtivæ dulciores sunt, et panis absconditus suavior.
