Példabeszédek 9
1 Bölcsesség fölépítette házát, kivágta oszlopait, hetet.
Visdommen har bygget sit Hus, har udhugget sine syv Piller;
2 Levágta a lakomájára valót, töltötte borát, el is rendezte asztalát.
hun har slagtet sit Slagtekvæg, blandet sin Vin og dækket sit Bord;
3 Küldte leányzóit, vendégeket hí meg a város magaslatainak tetején.
hun har udsendt sine Piger, hun kalder fra Toppene af Stadens Høje:
4 Ki együgyű, térjen ide; esztelen – annak mondja:
Hvo der er uvidende, den vende sig hid; og til den, som fattes Forstand, siger hun:
5 Jertek, egyetek kenyeremből és igyatok a borból, melyet töltöttem!
Kommer hid, æder af mit Brød, og drikker af Vinen, som jeg har blandet.
6 Hagyjátok az együgyűséget, hogy éljetek és haladjatok az értelem útján.
Forlader Uvidenhed, saa skulle I leve, og gaar lige frem paa Forstandens Vej.
7 A ki csúfolót oktat, szégyent szerez magának, s a ki gonoszt megint, hibát önmagának.
Hvo som revser en Spotter, henter sig Spot, og hvo som irettesætter den ugudelige, faar Skændsel til Løn.
8 Ne intsd meg a csúfolót, nehogy meggyűlöljön, intsd meg a bölcset és megszeret téged.
Sæt ikke en Spotter i Rette, at han ikke skal hade dig; sæt en viis i Rette, og han skal elske dig.
9 Adj a bölcsnek és még bölcsebb lesz, tudasd az igazzal és gyarapodik tanulságban.
Giv den vise, og han skal blive visere; undervis den retfærdige, og han skal tage til i Lærdom.
10 A bölcsesség kezdete az istenfélelem, és a Szentnek megismerése értelem.
Herrens Frygt er Visdoms Begyndelse, og Kundskab om den Hellige er Forstand.
11 Mert általam sokasodnak napjaid és meggyarapodnak a te életed évei.
Thi ved mig skulle dine Dage blive mange, og flere Leveaar skulle vorde dig tillagte.
12 Ha bölcs lettél, magadnak lettél bölcs, s ha csúfoló lettél, egyedül te viseled.
Dersom du er viis, er du viis til dit eget Gavn; men spotter du, skal du bære det alene.
13 Balgaság asszony zajongó, együgyű és mitsem tud.
Daarskaben er en urolig Kvinde, idel Uvidenhed, og kender ikke noget.
14 Háza bejáratába ül, székre, a város magaslatain,
Og hun sidder ved sit Hus's Dør, paa en Stol paa Stadens Høje,
15 hogy meghívja az úton arra menőket, kik egyenesen járnak ösvényeiken.
for at kalde paa dem, som gaa forbi ad Vejen, dem, som vandre ret frem paa deres Stier;
16 Ki együgyű, térjen ide, és esztelen – annak mondja:
hvo der er uvidende, den vende sig hid; og den, som fattes Forstand, ham taler hun til.
17 Lopott víz édes és titkosság kenyere kellemes!
Stjaalet Vand er sødt, og lønligt Brød er lækkert.
