Példabeszédek 8

1 Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;

2 magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,

3 kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:

4 Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.

5 Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!

6 Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:

7 mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.

8 Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;

9 mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.

10 Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.

11 Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.

12 Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.

13 Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.

14 Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.

15 Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;

16 általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.

17 Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.

18 Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.

19 Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.

20 Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:

21 hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.

22 Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.

23 Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.

24 Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;

25 mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;

26 míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.

27 Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;

28 midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;

29 midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.

30 Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,

31 játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.

32 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.

33 Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.

34 Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.

35 Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;

36 de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.