Példabeszédek 8
1 Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
Bilgelik çağırıyor, Akıl sesini yükseltiyor.
2 magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
Yol kenarındaki tepelerin başında, Yolların birleştiği yerde duruyor o.
3 kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
Kentin girişinde, kapıların yanında, Sesini yükseltiyor:
4 Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
“Ey insanlar, size sesleniyorum, Çağrım insan soyunadır!
5 Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
Ey bön kişiler, ihtiyatlı olmayı öğrenin; Sağduyulu olmayı öğrenin, ey akılsızlar!
6 Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
Söylediğim yetkin sözleri dinleyin, Ağzımı doğruları söylemek için açarım.
7 mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
Ağzım gerçeği duyurur, Çünkü dudaklarım kötülükten iğrenir.
8 Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
Ağzımdan çıkan her söz doğrudur, Yoktur eğri ya da sapık olanı.
9 mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
Apaçıktır hepsi anlayana, Bilgiye erişen, doğruluğunu bilir onların.
10 Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
Gümüş yerine terbiyeyi, Saf altın yerine bilgiyi edinin.
11 Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
Çünkü bilgelik mücevherden değerlidir, Dilediğin hiçbir şey onunla kıyaslanamaz.
12 Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
Ben bilgelik olarak ihtiyatı kendime konut edindim. Bilgi ve sağgörü bendedir.
13 Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
RAB'den korkmak kötülükten nefret etmek demektir. Kibirden, küstahlıktan, Kötü yoldan, sapık ağızdan nefret ederim.
14 Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
Öğüt ve sağlam karar bana özgüdür. Akıl ve güç kaynağı benim.
15 Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
Krallar sayemde egemenlik sürer, Hükümdarlar adil kurallar koyar.
16 általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
Önderler, adaletle yöneten soylular Sayemde yönetirler.
17 Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
Beni sevenleri ben de severim, Gayretle arayan beni bulur.
18 Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
Zenginlik ve onur, Kalıcı değerler ve bolluk bendedir.
19 Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
Meyvem altından, saf altından, Ürünüm seçme gümüşten daha iyidir.
20 Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
Doğruluk yolunda, Adaletin izinden yürürüm.
21 hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
Böylelikle, beni sevenleri servet sahibi yapar, Hazinelerini doldururum.
22 Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
RAB yaratma işine başladığında İlk beni yarattı,
23 Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
Dünya var olmadan önce, Ta başlangıçta, öncesizlikte yerimi aldım.
24 Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
Enginler yokken, Suları bol pınarlar yokken doğdum ben.
25 mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
Dağlar daha oluşmadan, Tepeler belirmeden, RAB dünyayı, kırları Ve dünyadaki toprağın zerresini yaratmadan doğdum.
26 míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
27 Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
RAB gökleri yerine koyduğunda oradaydım, Engin denizleri ufukla çevirdiğinde,
28 midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
Bulutları oluşturduğunda, Denizin kaynaklarını güçlendirdiğinde,
29 midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
Sular buyruğundan öte geçmesinler diye Denize sınır çizdiğinde, Dünyanın temellerini pekiştirdiğinde,
30 Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
Baş mimar olarak O'nun yanındaydım. Gün be gün sevinçle dolup taştım, Huzurunda hep coştum.
31 játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
O'nun dünyası mutluluğum, İnsanları sevincimdi.
32 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
Çocuklarım, şimdi beni dinleyin: Yolumu izleyenlere ne mutlu!
33 Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
Uyarılarımı dinleyin ve bilge kişiler olun, Görmezlikten gelmeyin onları.
34 Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
Beni dinleyen, Her gün kapımı gözleyen, Kapımın eşiğinden ayrılmayan kişiye ne mutlu!
35 Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
Çünkü beni bulan yaşam bulur Ve RAB'bin beğenisini kazanır.
36 de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
Beni gözardı edense kendine zarar verir, Benden nefret eden, ölümü seviyor demektir.”
