Példabeszédek 8
1 Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
Tsy miantso va ny fahendrena, Ary tsy manandra-peo va ny fahalalana?
2 magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
Eo an-tampon’ ny fitoerana avo amoron-dalana Sy eo an-tsampanan-dalana no ijoroany.
3 kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
Eo anilan’ ny vavahady, amin’ ny fidirana ho ao an-tanàna, Sy eo anaty vavahady no iantsoany maty hoe:
4 Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
Hianareo no antsoiko, ry olona; Ary ny feoko ho amin’ ny zanak’ olombelona.
5 Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
Fantaro ny fahendrena, ry kely saina; Ary fantaro ny fahalalana, ry adala.
6 Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
Henoy, fa hilaza zava-tsoa aho; Ary ny hilaza ny mahitsy no isokafan’ ny molotro.
7 mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
Fa ny marina ihany no holazain’ ny vavako; Ary ny ratsy dia fahavetavetana, raha amin’ ny molotro.
8 Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
Marina ny teny rehetra aloaky ny vavako; Tsy misy fiolakolahana na fitaka ao aminy.
9 mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
Miharihary avokoa izy, raha amin’ ny mazava saina, Ary mahitsy, raha amin’ ny efa nahazo fahalalana.
10 Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
Aza ny volafotsy no raisina, fa ny anatro, Ary aleo ny fahalalana toy izay ny volamena voafantina.
11 Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
Fa ny fahendrena dia tsara noho ny voahangy; Ary ny zavatra irina rehetra tsy azo ampitahaina aminy.
12 Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
Izaho fahendrena dia miara-monina amin-tsaina, Ary hitan’ ny fahalalako ny fisainana mazava.
13 Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
Ny fankahalana ny ratsy no fahatahorana an’ i Jehovah. Ny fiavonavonana sy ny fireharehana sy ny lalana ratsy Ary ny vava fandainga dia samy halako avokoa.
14 Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
Ahy ny fisainana sy ny fanambinana; Izaho no fahalalana, izaho no manan-kery;
15 Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
Izaho no anjakan’ ny mpanjaka Sy andidian’ ny mpanapaka araka ny rariny;
16 általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
Izaho no anapahan’ ny andriandahy sy ny lehibe, Dia ny mpitsara rehetra amin’ ny tany.
17 Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
Tiako izay tia ahy; Ary izay fatra-pitady ahy dia hahita ahy.
18 Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
Ato amiko ny harena sy ny voninahitra, Eny, ny harena mateza sy ny fahamarinana.
19 Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
Ny vokatro dia tsara noho ny volamena, eny, noho ny tena volamena aza, Ary ny fitomboan’ ny hareko mihoatra noho ny volafotsy voafantina.
20 Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
Amin’ ny alehan’ ny fahamarinana no izorako, Dia ao amin’ ny lalan’ ny fitsarana marina,
21 hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
Mba hampandovako harena izay tia ahy, Sy hamenoako ny firaketany.
22 Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
Jehovah nahary ahy ho fiandohan’ ny alehany, Ho voalohany amin’ ny asany hatramin’ ny taloha.
23 Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
Izaho notendreny hatramin’ ny fahagola, Eny, hatramin’ ny voalohany indrindra, dia fony tsy mbola ary ny tany.
24 Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
Fony tsy mbola ary ny lalina, no efa teraka aho, Fony tsy mbola ary ny loharano miboiboika be,
25 mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
Fony tsy mbola naorina ny tendrombohitra, Fony tsy mbola nisy havoana, no efa teraka aho,
26 míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
Fony tsy mbola natao ny tany, na ny saha, Na ny voalohan’ ny vovo-tany ambonin’ izao rehetra izao.
27 Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
Raha namorona ny lanitra Izy, dia tany aho, Raha namaritra ny hababakaka tambonin’ ny lalina Izy,
28 midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
Raha nampitoetra ny rahona eny ambony Izy, Raha niboiboika fatratra ny loharanon’ ny lalina,
29 midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
Raha nanisy faritra ho an’ ny ranomasina Izy, Mba tsy hahazoan’ ny rano mihoatra ny fetrany, Ary nandidy ny amin’ ny fanorenan’ ny tany,
30 Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
Dia mpità-marika teo anilany aho Sady ravoravo isan’ andro isan’ andro Ka nilalao mandrakariva teo anatrehany;
31 játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
Eny, nahafaly ahy ny tany nataony honenana, Ary naharavoravo ahy ny zanak’ olombelona.
32 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
Koa mihainoa ahy ianareo, anaka; Fa sambatra izay manaraka ny diako;
33 Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
Minoa anatra, ka hendre, Fa aza mandà.
34 Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
Sambatra izay olona mihaino ahy Ka miari-tory mandrakariva eo am-bavahadiko, Ary miandry eo amin’ ny tolam-baravarako.
35 Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
Fa izay mahita ahy dia mahita fiainana Sady mahazo sitraka amin’ i Jehovah;
36 de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
Fa izay diso ahy kosa mampidi-doza amin’ ny fanahiny; Ary izay rehetra mankahala ahy tia fahafatesana.
